 |
Ausztria - WILDER KAISER
WILDER KAISER - Ellmauer Halt 2344 m
|
|
A Wilder Kaiser és a Zahmer Kaiser együtt alkotja az úgynevezett Kaisergebirge – vagy egyszerüen Kaiser – hegységet, mely az egyik legkisebb hegysége az Alpoknak. A hegység neve közismert a hegymászók és a sziklamászók körében, amióta leírások, feljegyzések vannak az itt található sziklafalakról. A Wilder Kaiser hegység több történelmi harc szinhelye volt, melyről a földrajzi nevek is árulkodnak: Fleischbank, Predigtstuhl or Totenkirchl. A hegységben sok híres sziklamászó fordult meg, akik újabb és egyre nehezebb utakat másztak meg. H. Dülfer és W. Schaarschmidt építette ki a klasszikusnak számító Fleischbank Ostwand utat. A. Heckmair, L. Vörg, H. Harrer és F. Kasparek a Wilder Kaiser falain edzettek, majd innen indultak megmászni az Eiger É-i falát. Annak ellenére, hogy a hegységben már szinte minden utat kimásztak, még mindig tartogat újat a mászóknak. St. Glowacz’ kimászott egy új utat, “Des Kaisers Neue Kleider”, mely az UIAA skálán X.-es fokozatnak számít.
A Kaisergebirge két hegycsoportból áll, de jellegében nem térnek el egymástól. Az É-on fekvő Zahmer Kaiser laposabb, fenyőerdővel borított, tőle D-re a Kaisertal és Kaiserbachtal völgyek, melyek a Stripsenjoch Nyeregnél csatlakoznak, választják el a Zahmer Kaisert és a Wilder Kaisert egymástól. A hegycsoport NY-K-i irányba húzódó főgerincéből É-D-i irányban kisebb oldalgerincek ágaznak ki, kb. 40 hegycsúcs található itt.
Az Ellmauer Halt (a Halt csúcs megnevezés kissé furcsa, hisz a halt mezőt jelent) a legmagasabb csúcsa a Wilder Kaiser hegycsoportnak.
Az első megmászás 1869 ben Karl Hofmann (ügyvéd) és J. Schlechter (vezető) nevéhez fűződik, akik együtt alapították meg a Német Alpinista Egyesületet (DAV).
Anyagát tekintve mészkő hegység, Észak Tirolban Kufstein (Inn völgye) és St. Johann között. Kis mérete ellenére nagy fontssággal bírt az alpinizmus fejlődésében. Sok német és osztrák hegymászónak gyakorló helyszínként szolgált (Dülfer, Preuß, Schmitt, Wiessner, Buhl, Rebitsch). Kiene és Karl voltak az elsők, akik UIAA VII-es utakat másztak a hegységben 1977-ben (Pumprisse, Fleischbank). Ez az esemény kényszerítette ki, hogy az eredetileg VI. fokozatú skálát az UIAA tovább bővítse.
 |
A helyszín megközelítése:
Az Ellmauer Halt a gyakran mászott csúcsok közé tartozik. Három úton is elérhető, közülük a dél felől felvezető Gamsängersteig a legkönnyebb normál út. Nyári hétvégeken gyakran túlzsúfolt, ezért köhullásokra gyakran lehet számítani.
1. szakasz: Wochenbrunner Alm - Grutten Hütte
Távolság: 2,5 km
Menetidő (fel): 1,5 óra
Szintkülönbség: 535 m
Nehézségi fok: 0
Szállás: Grutten Hütte
Wochenbrunner Almtól (1085 m), akár egy nap alatt is meg lehet csinálni a teljes utat oda, vissza. A hangulat kedvéért azonban érdemes fenn töltöteni egy éjszakát a Grutten Hüttében.
Közvetlenül a parkoló mögött indulunk el, majd a kb. egy kilométeres erdei séta után az erdőhatár közelében egy kőmosás mellet szerpentinezünk tovább meredeken felfelé. A kőmosást többször keresztezzük. A túristaház előtt jobbról becsatlakozik a Gaudeámus Hütte felől feljövő út is, innen már 5 perc alatt elérjök a Grutten Hütte épületeit.
 |
Szállás:
Grutten Hütte
(1620 m)
Költség:
Lágerben:
13,50 EUR/éj
AV tagoknak
6,50 EUR/éj
|
2. szakasz: Grutten Hütte - Ellmauer Halt - Grutten Hütte
Gamsängersteig
Távolság: 4 km
Menetidő (fel): 2,5 óra
Menetidő (le): 2,0 óra
Szintkülönbség: 724 m
Nehézségi fok: ferrata: B-C
Szállás: Grutten Hütte
Az út rövidsége miatt nem érdemes korán indulni, hacsak nem egy nyári túlzsúfolt nap tömeges felvonulását akarjuk elkerülni. Közvetlenül a túristaház mögül indulunk, egy meredek sziklalépcsőn fel, majd enyhén emelkedünk ÉNY felé füves terepen amig el nem érjük a Koptörl 2028 m-ről lehúzodó DNY-i gerincét. Itt jobbra fordulunk egyenesen abba a katlanba, mely közvetlenül az Ellmauer Halt D-i falához vezet. A katlanban eleinte vízszintes terepen, nagy kőtömbök között haladunk annak jobb oldala felé. Innen emelkedni kezdönk a csúcs D-i falának keleti széléhez, melyet egy meredekebb felszökésnél érünk el (45 perc). A hegy D-i oldalában hosszú, kitett harántozásba kezdünk, eleinte füves teraszokon. Ahol a teraszok véget érnek, ott meredeken emelkedünk feljebb egy magasabban fekvő teraszra és ott folytatjuk tovább a harántozást. A Rote Rinn Scharte felé közeledve egyre több helyen beépített huzalok segítségével tudunk tovább haladni (via ferrata). A nyerget, mely a Kaiser Kogel (2166 m) és az Ellmeuer Halt (2344 m) között biztosít átjárót a hegy É-i oldalára, további 45 perc alatt érjük el.
Innen É felé fordulunk és a hegycsúcs felől függőlegesen leszakadó sima fal tövében mászunk tovább (vaskapcsok, vashuzalok). Feljebb érve kelet felé kanyarodunk és tovább mászunk a kiépített vashuzalok segítségével egyre nehezebb terepen. Elérve a legnehezebb szakaszt, egy kb. 8 m magas ferde kéményszerü repedést, két lehetőség közül választhatunk. Vagy jobbra felmegyünk a repedést követve, mely kitett, de könnyen mászható a jó lépéseknek köszönhetően, vagy balra tartunk, és egy mély, meredek hasadékon indulunk tovább, melynek a felső végében egy létra segítségével mászhatunk ki a hasadékból. Ez a hasadék szinte mindig hóval telített, nyár vége felé számíthatunk arra, hogy kemény firn nehezítheti a tovább haladást annak ellenére, hogy a kitaposott lépcsők esetleg megkönnyítik a feljutást. Jó szolgálatot tehet ilyenkor a jégcsákány. Ezen a ponton újból csatlakozik a két útvariáns. Innen egy laposabb, kőgörgeteges terepen folytatjuk az utat egészen a Babenstuber Hüttéig. A túrista térképek ezt a kb. 2x2 m alapterületü kis házikót túristaházként jelölik, azonban ez csak egy vészhelyzetre felállított kis bivouak házikó, mely ottjártunkkor le is volt lakatolva. (további 45 perc)
Innen már látszik felettünk a csúcskereszt. Még néhány vashuzal, egy emelkedő és egy kitett harántozás és felérünk a csúcsra. (15 perc)
Innen szép napos időben messze el lehet látni. Gyönyörködhetünk az egész hegységben, de láthatóak a Magas Tauern csúcsai is (Gross Glockner 3798 m, Gross Venedigger 3666 m).
A csúcsról ugyanezen az uton kell visszamenni a házhoz. Lefelé menet érdemes a csúcs alatt a másik útvariánst választani.
3. szakasz: Grutten Hütte - Gaudeamus Hütte - Wochenbrunner Alm
Távolság: 3,5 km
Menetidő (le): 1óra 45 perc
Szintkülönbség: - 535 m
Nehézségi fok: I.
A parkolóba egy másik, sokkal érdekesebb útvonalon is visszajuthatunk, ha nem a felmenetkor használt útvonalunkat követjük. A túristaházat elhagyva eleinte azon az úton haladunk lefelé amelyiken feljöttünk. Kb. 5 perc gyaloglás után elérjük azt az elágazást, ahonnét balra letérve a Gaudeámus Hütte felé tudunk menni. Nem sokkal az elágazás után meredeken ereszkedünk lefelé a Klammlweg-en. Az út felső szakaszán kitett, mély szakadékos részen vaskapcsok és vashuzalok is segítik a haladást. Kiérve egy szurdok "szorításából" enyhébb lejtésű terepen folytatjuk az utat, majd lejjebb érve még egy helyen vashuzalok és egy 3 m-es vaslétra segíti a továbbhaladást. A Gaudeámus Hüttét kb. 1 óra alatt érjük el, majd innen már séta úton, füves legelők mellett juthatunk le a parkolóig.
Képek az útról:
Az Elmauer Halt megmászása 2007 október
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu