 |
Japán - FUJI
FUJI - Mont Fuji 3776 m
|
|
A Mount Fuji Japán legmagasabb csúcsa, egy különálló vulkán, mely Tokyotól 100 km-re DNY-ra fekszik (Shizuoka), igy tovább növelve amúgy is nagy népszerűségét a túristák körében. Japán szimbólumát és a szépség jelképét zarándokok, túristák és hegymászók ezrei másszák meg évente. A hegyet a Shinto és a Buddhista vallás nevében szent hegynek nyilvánították, mivel a Buddhizmus vált japánban a meghatározó vallás. Három templom és egy meteorológiai obszervatórium épült a csúcson. Nincs írásos emlék arról, hogy ki lehetett az első megmászó, de azt állítják, hogy egy buddhista szerzetes mászta meg előszőr a hegyet a 7. században.
A hegy ma egy alvó vulkán, de az írásos adatok alapján tizennyolcszor tört ki, nem beszélve a geológiai kutatások eredményeiről, melyek azt bizonyítják, hogy kitörések ennél még sokkal többször is megtörténtek. A legutólsó kitörés 1708-ban volt. Annak ellenére, hogy napjainkban a vulkán inaktív, a kráter tölcsér kb. 100 m mély és majd 1 km átmérőjü. Belső falai majdnem mindenütt függőlegesek, és a sziklák színei a vulkáni tevékenység nyomait igazolják az élesen kirajzolódó vörös, sárga és fekete színeivel.
A hegy lábánál nyári és téli üdülőközpontok létesültek, mivel télen a síelők számára egyre népszerübb. A hegyet megmászók nagy többsége tiszteletben tartja, hogy a szent hegyen vannak, akik csöndesen meditálnak. A hivatalos mászási idény Július és Augusztus, sokan másszák a hegyet a szezon előtti és utáni hónapokban is, elkerülve ezzel a tömeget.
Sokan szeretnének úgy felérkezni a csúcsra, hogy gyönyörködhessenek a felkelő nap varázsában, ezért éjszaka indulnak útnak. Egy másik lehetőség, hogy délután kezdik meg a mászást, az éjszakát az egyik túristaházban töltik és kora reggeli indulással érik el a csúcsot napfelkeltére. Kb. 5000 yen a szállás a házakban, mely elég drága ha figyelembe veszed, hogy ezért a pénzért szezonban csak "élére fekve" lehet alvóhelyet találni.
A japánok a csúcsra vezető utakat "állomásokra" osztották, az első állomás teljesen a hegy lábánál van, míg a 10. fenn a kráter peremén.
Legtöbben az ötödik állomás szintjáről kezdik meg a mászást. A hegyre négy úton lehet feljutni, így négy helyszínen található 5. állomás.
Kawaguchiko (2305 m) - Észak felől;Fujinomiya/Mishima (2380 m) - Dél felől;Subashiri (1980 m) - Kelet felől;Gotemba (1440 m) (aka Sunahashiri) - Dél-Kelet felől.Lemenetre három alternatíva is kinálkozik, de bármelyik úton fel lehet menni és akár ugyanazon lejönni. A Fujinomiya/Mishima az ország NY-i ill. D-i része felől érkező túristák számára jelent kiindulási pontot, míg Kawaguchiko Tokyoból érhető el a legkönnyebben, mivel közvetlen buszjárat indul a Shinjuku buszpályaudvarról.
A helyszín megközelítése:
Ebben a fejezetben a Kawaguchiko útról adok leírást, hiszen én is ezt az utat jártam végig mindkét irányban. Azért esett erre az útra a választásom mert hosszabb Tokyoi tartozkodásom ideje alatt a helyszinre busszal tudtam a legkönnybbe kijutni és a busz végállomása a Kawaguchiko 5. állomása volt 2305 m-en. A hegyet egy októberi napon másztam meg, jóval a szezon időszakán túl, de még nem esett le az első hó. Szinte alig találkoztam más túristával az út során. Tekintettel arra, hogy Tokyóban egy hosszabb lélegzetű tanfolyamon voltam, igy hétköznap egyetemi padsorokban ültem, csak a hétvégék álltak a rendelkezésemre, hogy ellátogassak Japán legmagasabb hegyére. Az utat úgy terveztem, hogy Tokyoból az első, legkorábbi távolsági busszal kimegyek a helyszínre, ahova reggel 9 órára már meg is érkeztem. Egész naposra terveztem a csúcs megmászását oda-vissza, majd az utolsó aznapi buszjárattal még az este vissza is szándékoztam menni Tokyoba. Az utólsó busz, ha jól emlékszem délután 4 óra magasságában indult vissza, így összesen 7 órám volt, hogy oda-vissza megjárjam az utat. Az itinerem szerint viszont pontosan 8 órára volt szükség a hegy megmászásához, ami nem tartalmazta az állásidőt. Úgy éreztem, hogy a dolog ennek ellenére menni fog, hisz ekkora magasságot ennyi idő alatt már máskor is megcsináltam. Úgy terveztem, hogy ha már nem látom reális esélyét annak hogy elérem a buszt, úgy fenn bivakolok a hegyen, nem fogok visszafelé sietni és csak másnap indulok vissza. A bivakoláshoz viszont nem igazán volt kedvem, hisz nem volt megfelelő felszerelés nálam, mert elsősorban nem hegyet mászni jöttem ebba az országba, hanem tanulni. Igy mindent fel kellett tennem egy lapra és megcsinálni az utat oda-vissza 7 óra alatt úgy, hogy még a pihenésre fordítandó idő is beleférjen.
Az ábrán a leírás szerinti menetidők láthatók.
Kawaguchiko útvonal: 5. állomás: Subaru Line - Mount Fuji - 5. állomás: Subaru Line
Menetidő fel: 5 óra
Menetidő le: 3 óra
Távolság: 2 x 4,5 km
Szintkülönbség: 1471 m
Nehézségi fok: UIAA 0 (Télen F+)
A hivatalos útleírás adatai alapján a 6. állomsról (2390 m) 60 perc az út a 7. állomásig (2700 m). A 7. állomásról 90 perc a menetidő a 8. állomásig ( 3020 m), majd onnan további 60 perc a 9. állomásig (3360 m), amit az utikönyvek "eredeti nyolcadik" állomásnak hívnak, majd innen újabb 90 perc szükséges a leírás szerint a csúcs eléréséhez (3776 m).
A túra során később bebizonyosodott, hogy a hivatalos leírásban szereplő idő adatok túl lassú haladást feltételeznek, így a teljes út bejárása jóval rövidebb idő alatt is lehetséges, feltéve ha nem szezonban indulsz neki, amikor naponta akár 2000 ember is az úton tartózkodik, hogy elérje a csúcsot. A hivatalos leírást kényelmes, lassú tempóban is könnyedén lehet tartani. Egyébként pedig nem érdemes túlságosan gyorsan haladni, mert túl korán felérve meglehetősen hideg van a csúcson. Idényben a csúcsra vezető utak szinte pillanatok alatt megtelnek, amikor az összes túristaházban éjszakázó vándor szinte egyszerre indul útnak, hogy napfelkeltére már a kráter peremén állhasson.
Szükséges felszerelés:
Mindenképen vigyél magaddal meleg ruhát és kesztyűt ha egészen a csúcsig fel akarsz menni. Ez különösen igaz, ha hajnalba érkezel fel a tetőre, hisz fent akkor is lehet fagypont körüli hőmérséklet ha lent akár 20-25 fok meleg van. A másik kellemetlen tényező a gyakori erős szél. Ezért a meleg ruhán kívül szikséges még szélálló dzseki és esőköpeny. Kötélre és egyéb biztosító eszközre nincs szükséged ha nyáron mész, de télen hágóvasra és jégcsákányra szükséged lehet, ha a hó felszíne keményre fagyott.
Fejlámpát még akkor is vigyél magaddal ha nem tervezel hajnali vagy éjszakai vándorlást, de ha mégis, akkor vigyél magaddal elegendő elemet.
Általában a túrát egy nap alatt is meg lehet oda-vissza csinálni, mint ahogy azt én is tettem, igy mindenképen vigyél magaddal elegendő vizet, (min. 1,5 liter) és egész napra élelmiszert. Ne feledd, hogy a Kawaguchiko 5. állomásánál nincs viznyerési lehetőség egyáltalán, az ivóvizet amit odafent kapsz, szállítóautókkal viszik fel a közeli tóból. Egyébként mindent megvehetsz magadnak a hegyen, de az árak egyre emelkednek a magassággal arányosan.
Hegymászók számára azt tanácsolnám, hogy érdemesebb a szezonon kívül eső hónapokban nekiindulni, (július 01 előtt és Augusztus 27 után), mivel ilyenkor szinte elnéptelenedik a hegy. Egyébként pedig szembesülnöd kell a nagy embertömeggel, akik libasorban áradatszerűen haladva, néhányan sokkal lassabban mint ahogy az normál esetben elvárható lenne baktatnak a csúcs felé, hogy időre, reggel hat órára, mire a nap fel kel, már a kráter peremén lehessenek. Szinte mindenki tolong azért, hogy "első sorból" nézhesse a napfelkeltét. Ha nem vagy elég ügyes, lehet hogy már csak a sor végén lesz helyed. Szezonon kívül viszont csönd és nyugalom van a hegyen, de ilyenkor a túristaházak sem üzemelnek.
Kawaguchiko jelentése "Kawaguchi tó", Tokyoból ez a kiindulási pont közelíthető meg legkönnyebben. Az út amin felérkezünk a hegyre, az óra mutató járásával megegyező irányban eleinte veszítve ugyan magasságából de körbe járja a hegyet nagyjából ebben a magasságban.
A busz végállomásától (2305 m) kiindulva ezen az úton megyünk kissé lefelé, mielőtt újból fölfelé vesszük az irányt, egészen az erdőövezet határáig, nagyjából a 6. állomásig: Roku-gome (2390 m), ahol rácsatlakozunk a Yoshida útra egészen a csúcsig. A 6. állomás felett több helyen korlátok vannak, hogy távol tartsák a túristákat a gyakori sziklafolyás veszélyétől. Lávatörmeléken és hamuban taposva haladunk egyre meredekebben felfelé, ahol meredekebb a lejtő szöge, az út szerpentinezve halad egyre magasabbra. Sűrűn kihelyezett táblák jelzik 100 méter pontossággal az aktuális tengerszint feletti magasságot. Felfelé haladva túrista házak mellett halad el az út, míg el nem érjük a 7. állomást: Nana-gome (2700 m). Tovább szerpentinezve meredeken haladva egyre szilárdabb közeten elérjük a 8. majd a 9. állomást, majd a kráter peremét, ahol két kőoroszlán fogad az út mellett és egy torii kapu (Kusushi-jinja). Átsétálva az elhagyatott épület együttes között, melyek a kráter peremét szegélyezték tovább haladtunk jobbra kerülve a kalderát. Az épületek tetejét hullámos fémtetők borítják melyeket az erős szél ellen kövekkel erősítettek meg. Az épületek ajtói, ablakai be voltak deszkázva, mivel már jócskán a szezon időszakán kívül voltam. Nem itt van a kráter legmagasabb pontja, hanem átellenben a kráterperem túlsó oldalán, így az óramutató járásával ellentétesen jobbra fordulva át kell menni a túlsó oldalra, hogy elérhessük a csúcsot: Tsurugi-ga-mine (3776 m). Eleinte a kráter peremén haladunk, majd a NY-i oldalon egy kissé lejjebb, a kráter belseje felé kell ereszkedni és a D-i oldalon ismét ki a kráter peremére, majd néhány lépéssel fel a csúcsra.
Fenn a csúcson kb. 1 órát tudtam tölteni, mivel az eredetileg kiírt menetidőn jóval belül érkeztem fel. Tiszta időben innen látható a sziget mindkét széle és a környező tengerek.
Lefelé menet ugyanazt az utat követtem egészen a 8. állomásig, ahonnan egy elágazásnál jobbkéz felé fordultam. Ez egy kevésbbé meredek út ahol gyorsabban lehetett lefelé ereszkedni, egészen a 6. állomásig, ahol ez az út újra csatlakozik a felfelé vezető úttal. Ez a variáns egyébkén a téli felvezető útvonal. Majd a "Fuji Suburu Line" úton még majd 100 métert emelkedve érhetünk vissza az 5. állomásra, ahonnét a busz indul Tokyoba. Szerencsém volt, 10 percet sem kellet várni az utolsó busz indulásáig. Az 5. állomás egyébként tipikusan a téli turizmusra van berendezkedve és ezért ez az út vált a legnépszerübb csúcsra vezető téli útvonallá. Közvetlenül a buszmegállóval szemben éttermek, ajándék boltok sorakoznak.
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu