Somkuti Nándor
|
Marokkó: MAGAS ATLASZ
MAGAS ATLASZ - J'bel Toubkal 4167 m
|
A Toubkal 75 km-re délre fekszik Marakeshtől, a legmagasabb és a leginkább látogatott csúcsa az Atlasz-hegységnek. Magasságával, meredek sziklás falaival, nagy gránit pilléreivel és mellék csúcsaival uralja a környéket.
Az Atlasz-hegység, mely teljesen átszeli Marokkót, három elkülöníthető hegyláncból áll. Kőzépső és legnagyobb kiterjedésü része a Magas-Atlasz, tőle ÉK-re, Festől D-re a Középső-Atlasz, míg DNY-ra, Agadirtól D-re az Anti-Atlasz hegylánca húzódik.
A Toubkal Észak-Afrika, az Atlasz hegység és Marokkó legmagasabb csúcsa. Pliny, Román földrajztudós az Atlasz hegységet egész Afrika legcsodálatosabb hegységnek tartotta, míg Louis Neltner (akiről a Toubkal lábánál épült túristaházat is elnevezték) a következőket irta a hegyről: "Nem szebb, se nem csúnyább mint az Alpok, de mégis más". A hegység benszülött lalkosai a Berberek, a hegyet Idraren Draren (Hegyek hegye) néven ismerik. A Toubkal Masszivum nagyrészt zöld vulkanikus közetből, andezitből és riolitból épül fel, melyek óriási törmelékes lejtőket alkotnak. A hirhedt, fárasztó emelkedők mindenkiben mély nyomokat hagynak, ezért ha valaki az Atlaszban szándékozik trekingezni, vagy hegyet mászni, annak érdemes lélekben erre előre felkészülni, és így már biztosan szeretni és élvezni fogja. A hegység legmagasabb csúcsa a Toubkal 1923 ig nem volt még jegyezve, annak ellenére, hogy feltehetően Berber emberek már jóval előbb megmászták. Az első "hivatalos" Atlasz expedíció 1871 ben volt, mely egy kis tudományos expedíció volt, J.D. Hooker vezetésével.
Marquis de Segonzac volt az első európai, aki a csúcsot 1923 júniusában megmászta, de a csúcs magasságát előszőr 1924-ben határozták meg és egy jellegzetes háromlábú fém trigonometrikus gúlát helyeztek el a csúcson 1931-ben. Az első angol, aki a csúcson megfordult, B. Beetham 1926-ban.
Marokkó ezen részében a nyári hónapok különösen melegek. A Marakes felőli sikságon a hőmérsékleti maximum eléri a 42 C° -ot, de nem ritka a 45 C° sem . Míg a főgerinctől délre, a sivatag felőli oldalon ezekhez a hómérsékleti adatokhoz további 3-5 C°-ot lehet korrekcióként figyelembe venni. Az éjszakai hőmérséklet augusztusban 3000 méteren 15 C°, mig a 3600 méter feletti magasságban a hajnali hőmérséklet fagypont alá is súlyedhet.
A csapadék az É-i lejtőkön október és április között nagyobb, de ezen belül is a február és a március a legcsapadékosabb. A hó télen akár 1400 méterig is eshet, de tavaszra visszahúzódik a 3000 méteres magasságig. Július elejétől már csak hófoltok találhatók az északi kuloárokban és árnyékosabb területeken, de augusztus végére ezek is teljesen elolvadnak.
A hegyen nincsenek gleccserek, de nyár elejéig nagy mennyiségü hó borítja a magasabb és az északi területeket. A hómentes időszak nyár elejétől szeptember végéig tart. Októbertől május végéig a hegységet vastag hóréteg fedi, ilyenkor sielők látogatják. Leghíresebb síparadicsoma Oukaimeiden település, ahonnan az Atlasz-hegység egyetlen sífelvonója viszi a síelőket a közeli Oukaimeden (3273 m) csúcsra.
A hegység tiszta időben Marrakesből is látható. Őslakosai a Berberek. A Berber falusi élet nyugalma teljesen ellentétben van a város mozgalmas életével. Imlil egy tipikus berber falucska, mely távol esik a főútvonaltól és csak karavánutak vezetnek ide az öntözött teraszok között, ahol alma és dió űltetvények között kanyarog a csak ökrökkel és szamarakkal járható út. A falusi élet ezeken a területeke évszázadok óta nem sok változást mutat. Tapasztalható a tradicionális értékek megőrzése és a helyi lakosokból áradó vendégszeretet, melyek a külvilág hatásaitól még érintetlenek.
Az elektromos áramot is csak a legutóbbi időben vezették be a környéken, melynek hatása már kezdi megváltoztatni a környék érintetlen jellegét. Egyre gyakrabban látni a háztetőkön parabola antennát és napkollektort.
A Berber nép egy szorgalmas, munkaszerető nép. Megőrizték függetlenségüket, tradicionálisan földművelésből élnek.
Az utóbbi időben, ahogy a hegyi turizmus kezdett elterjedni, sokan közülük változtattak a hagyományaikon, és földművesből hegyivezetőként és souvenir boltban eladóként kezdtek új életet. Életük ezáltal gyorsan változott, ahogy az idegenforgalom bevételéből több pénz jutott a falvaknak, mely a környék fejlődését kezdte elindítani. A környék korlátozott eltartóképessége arra kényszerítette a helyi családok férfi tagját, hogy távolabb keressenek munkát marokkói nagyvárosokban (Marrakech vagy Casablanca), de az sem ritka, hogy Európa más országaiba szegődnek el munkát keresni, hogy anyagilag támogassák a családot.
Imlil a Mizane völgy legmélyén fekszik. Az út idáig hosszan kanyarog felfelé Asni faluból, mely a főútvonal mentén a völgy bejáratánál fekszik. Ahogy haladnuk felfelé a völgyben Imlil felé a földuton, épületcsoportokat láthatunk a hegyoldalban. Ezeket a házakat családok több generációja lakja, és mindannyian legeltetéssel és földműveléssel foglalkoznak. A völgy májusban kel életre, amikor a fák virágba borulnak, és a patakok megáradva kezdik öntözni a néhol zsebkendőnyi méretű földterületeket is. Ezeket a földeket kövekkel szegélyezik, hogy a legelésző kecske- és juhnyájak ne tegyenek kárt a termésben. Napközben gyakran látni földműveseket, akik éppen gyomlálnak, vagy növényeket ültetnek. Az ideiglenes "öntöző csatornákat" - csákánnyal kiásott meder - naponta szabályozzák attól függően hogy a falu mely részeit juttassa öntöző vízhez. Az eszközök és a módszer középkori, de a munka nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezek a dolgos emberek megélhessenek. A lakóházak a sziklafalakhoz támaszkodnak az öntözött és megművelt földek fölé magasodva. Ezek a házak általában lapos tetősek, és amint felkel a nap a szines takarókat, szőnyegeket és ruhákat kiakasztják, vagy kiterítik a környező sziklákra szellőzni, vagy száradni. Minden ház műanyag csövekkel próbálja a távolabb fekvő patak vízét a saját vízgyűjtőjéhez vezetni. Ezek a narancssárga és kék műanyag csövek kígyóként szővik be az egész hegyoldalt a falvak környékén.

A helyszín megközelítése:

A Magas-Atlaszban kellemesen túrázni és hegyet mászni csak akkor tudsz, ha elfogulatlan vagy, és nem próbálod meg állandóan összehasonlítgatni a hegyen tapasztalt körülményeket az alpesi országok megszokott komfortjával. A hegyen mindig előrelátónak kell lenni és lassan, de egyenletesen kell előre haladni. Ha meleg van és erősen tűz a nap, létfontosságú a sok folyadék (minimum napi 4 liter/ fő), amit jó ha magaddal viszel, mert a hegyen kevés a víznyerési lehetőség. Ez különösen igaz a főgerinctől D-re a Szahara felöli oldalon. Érdemes víztisztító készüléket is magaddal vinned, mert a patakokból nyert víz nagy valószínűséggel szennyezet az esetleg feljebb legelésző juh, vagy kecskenyáj miatt. A patakok időszakosan, elsősorban a nyári hónapokban kiszáradnak, ezért érdemes tájékozódni a legközelebbi víznyerési pont pontos helyzetéről. Ez különösen igaz, ha a Toubkal régióján kívül túrázol, vagy hosszabb trekkingen veszel részt a hegységben. Nem ritka jelenség az étvágytalanság, különösen ha nem aklimatizálódtál kellőképpen a magassághoz. A tájékozódás a hegyen csak GPS használatával biztonságos, hisz megfelelő térképhez is nehezen lehet hozzájutni. A hegyi falvak lakosai csak berberül beszélnek, talán egy ember minden faluban (a tanító) beszéli a francia nyelvet, aki készségesen tud segítséget adni az útirányról. Ha nem vagy gyakorlott trekingező, akkor érdemes hegyi vezetőt és teherhordót felbérelni. Imlilben többen is fognak erre ajánlatot tenni. Ellenkező esetben magadnak kell egy esetlegesen felmerülő problémát (akár legyen az baleset vagy betegség) megoldanod, sokszor több napi járásnyira a legközelebbi nagyobb településtől.

1. szakasz: Imlil - Neltner-ház
Táv: 13,2 km
Menetidő: 5 óra
Szintkülönbség: 1472 m
Nehézségi fok: nyáron: UIAA: "0", (télen: F)
Tábor: A Neltner-ház előtti füves térségen, a sátorhelyek néhol kialakítva.
Kiindulási pontunk Imlilben a parkoló:
N 31° 08' 13,4''
W 07° 55' 13,0''
1735 m
Az útvonal Imliltől a Neltner házig az Atlasz-hegység leggyönyörűbb völgyében, a Mizane-völgyben vezet, mely egyike a legjobban kijárt útvonalaknak az egész hegységben. Imlilből a parkolót elhagyva eleinte betonozott úton folytatjuk utunkat kifelé a falu fő utcáján. Majd amikor a betonút elkanyarodik balra Tacheddirt felé letérünk róla jobbra és egy kis utcán még üzletsorok mellet haladva haladunk még 50 métert. Itt balra fordulunk és tovább folytatjuk utunkat kifelé a faluból. Jobbkéz felé táblával jelzett elágazáshoz érünk, mely a Lepiney túristaházhoz vezet. Mi azonban tovább megyünk egyenesen. A Kasbah elhagyása után (1800 m) követjük a meredek szerpentint, elhaladva jöbbkéz felől egy temető mellett. Nem sokkal később egy szélesebb útra érünk, mely egy kis szurdokon átvezetve elhalad a tőlünk balkézre eső Aroumd (1920m) falu mellett.
Around:
N 31° 07' 08,0''
W 07° 55' 08,0''
1920 m
A falu a völgy túlsó lejtőjére épült. Utunk azonban csak elhalad mellette. Elhagyva a falut, az utólsó házakat majd a helyi berber lakosok által művelt gyümölcsös ültetvényeket és egyéb müvelt földterületeket is keresztezzük a völgy alját egy kiszáradt köves folyómederben. A medret egy kilóméter hosszan rézsút keresztezzük, majd átérve a völgy bal oldalára meredeken emelkedünk ki a völgy közepének sikjából. Most már tőlünk jobbkézre esik a folyómeder. Tovább emelkedünk, elhagyva az utolsó még művelt földterületeket is, melyeknek itt már határt szab a magasság és a víz időszakos hiánya. Innen már csak legelésző juhokkal vagy kecskékkel találkozhatunk. Folyamatos nagyjából egyenletes emelkedéssel, néhol szerpentinezve enyhén balra kanyarodva haladunk a völgy belsejébe és eljutunk a 2310 méteren fekvő Sidi Chamharouch faluba (2h 15 perc)
Még mielőtt elérjük a falut, átkelünk a patakon. A kis települést mindössze huszonöten lakják. Ez nem túl nagy szám, de a népességhez képest relatíve sok boltot "kávézót" láttam, elsősorban a túristák csalogatására. A faluban van még egy fehér tetejű mecset is. A hely nemcsak a túristák számára népszerű hanem a helyi zarándokok körében is, akik a víznyerési lehetőség miatt is megfordulnak itt, mivel azt hiszik, hogy az itt nyert víz gyógyító erővel bír. Azt feltételezik az itt eredő forrásról, hogy vize különösen jó lábbetegségek kezelésére. Mi is megálltunk egy pár perce a faluban és megnéztük a boltokat, a helyi lakosok legnagyobb megelégedésére. Elhagyva a falut, mely ebben a völgyben az utolsó településnek számít, meredek szerpentinen folytatjuk utunkat, most már jobbra fordulva, követve a völgy kanyarulatát. A völgy jobb oldalán haladunk, de már látszik balról a Toubkál hegytömege. Elhaladunk egy bivakhely mellett, mely esetleg alkalmas lehet éjszakázásra is, ha valaki nem tudná egy nap alatt lekűzdeni az előtte álló szintkülönbséget.
Bivakhely:
N 31° 05' 27,9''
W 07° 54' 52,5''
2515 m
Körülbelül két órával azután, hogy elhagytuk Sidi Chamharoucht, már látható a völgy mélyén a Neltner-ház, melyet további 20 perc elteltével elérhetünk (3207m). Imlilből összesen 5 óra alatt lehet ide feljutni. A ház tulajdonképpen egy épület együttes, egy fő épülettel, mely a Francia Alpin Klub (CAF) kezelésében üzemel. Mi nem a házban, hanem attól légvonalban 100 méterrel lejjebb egy szikla tövében sátraztunk.
Neltner-ház:
N 31° 03' 48,8''
W 07° 56' 15,7''
3207 m
A házban melegvizes zuhanyzó is van, 1€ -ért (10 Dirham) megfürödhetsz, ha úgy döntessz hogy sátrazol. Tekintettel arra, hogy mi a csúcs megmászása után egy 10 napos trekkingre indultunk, így minden felszerelésünk megvolt ahhoz, hogy ne keljen a házban aludni és ott fogyasztani.
Sátorhely:
N 31° 03' 53,1''
W 07° 56' 14,3''
3191 m
2. szakasz: Neltner-ház - Toubkal - Neltner-ház
Táv: 3,4 km
Menetidő:
fel: 4 óra
le: 2 óra
Szintkülönbség: 960 m
Nehézségi fok: UIAA "0", (télen: PD)
Tábor: A Neltner-ház előtti füves térségen, a sátorhelyek néhol kialakítva.

Másnap korán indulva, egyenesen femegyünk a ház felé vezető széles kőlépcsőn, majd balról elhagyva a fő épület bejáratát még tovább emelkedünk a ház mögött kb. 50 métert, majd az első elágazásnál balra tartunk, mert az egyenesen vezető út felvezet a főgerincre, ahol két helyen biztosít átkelési lehetőséget. Az egyik hágó a Tizi Ouagane (3735 m) átkelést biztosít az Agoundis-völgybe D.-felé, a másik a Tizi Ouanoums (3664 m), mely DK-nek az Ifni-tó érintésével a Tifnout völgy felé vezet. Mi azonban balra, a Toubkál irányába vesszük az irányt. Keresztezzük azt a kis szurdokot, melynek alján a Mizan patak (Ait Mizane) folyik. Átkelési pontunk egy kisebb vízesés aljában, majd a patak túlodalán egy meredek sziklalépcsőn fel megyünk a szurdok másik oldalán. Eleinte simára csiszolódott, köbabákkal megjelölt, táblás köveken haladunk, majd elérjük annak a hatalmas törmelékes kúpnak az alját mely a csúcsfelé vezető D-i völgy bejáratához vezet. A csúcsról lehúzódó NY-i gerinc ugyanis két oldalvölgyet választ el egymástól. Az egyik az É-i völgy, melyet inkább lemenetre javaslok, a másik. a D-i völgy, melyről a jelen útleírásom is szól, inkább felmenetre alkalmas. A törmelékkúp jobb oldalán kezdjük meg az emelkedést, majd haránt irányban emelkedve átmegyünk a bal oldalra, kissé laza omlatag kőgörgetegen. Elérve a túlsó oldalt szerpentinezünk tovább, most már az óriási törmelékkúp bal oldalán, feljebb attól jobbra füves párkányokon, míg elérjük a völgy bejáratát. Körülbelül egy óra alatt elérjük a Neltner-háztól is jól látható hatalmas sziklatömböt. Innen tovább követjuk az ösvényt, mely bevezet bennünket a D-i völgy középvonalába. Itt több helyen nagyobb méretű sziklák között kell az utat megtalálni. A völgy közepét elérve áttérünk annak jobb oldalára, ahonnan már sokkal enyhébb lejtésű kőtörmeléken folytatjuk az utat egészen a nyeregig (TisinToubkal 3924m). Közvetlenül a nyereg előtt kissé meredekebb laza szerkezetü köveken haladunk. Az út a nyeregig összesen 2 óra 30 perc, de a nehezén már túl vagyunk, különösen ha már kellőképpen aklimatizálódtál. Ellenkező esetben gyötrelmes percek elé nézhetsz. A fő szabály, hogy lassan és egyenletesen haladj. Ha úgy érzed nehezen veszed a levegőt még akkor is jobb inkább lassabban menni, mint megállni.
Tisi-n-Toubkal:
N 31° 03' 21,9''
W 07° 55' 06,5''
3924 m
Tisi-n-Toubkal egy széles lapos nyereg, melyet elérve jobbra fordulunk és követjük a gerincet. Egy meredekebb felszökés után már látható a csúcs és a tetején elhejezett háromlábú piramis alakú gúla. A gerinc innen egyhén jobbra kanyarodik, jobbról meredek letörések mellett haladunk el. Ezektől kissé balra tartva egyre feljebb, míg elérjük az utólsó most már közvetlenül a csúcskupolára vezető gerincszakaszt. Innen folytathatjuk a gerincen is, habár ez egy kicsit nehezebb (UIAA II.), vagy attol balra átmegyünk a most már egyre élesebb gerinc bal oldalára és innen könnyedén fel a csúcsra. Teljes menetidő a háztól 4 óra. A csúcs NY-i irányban lapos széles térséget alkot, míg a K-i oldala meredeken szakad alá. A csúcsról felejthetetlen kilátás nyílik D-felé a sivatagra, melynek síkját a kialudt Siroua vulkán töri meg.
Toubkal csúcs:
N 31° 03' 35,2''
W 07° 54' 53,6''
4167 m
Visszafelé a házhoz két lehetőség választható, vagy ugyanezen ez úton 2 óra alatt, vagy az É-i völgyben 2,5 óra menetidőre számíthatsz a Neltner-házig, de ha jól mozogsz a kőgörgeteges terepen, akkor még ennél is jóval hamarabb le lehet érni.
3. szakasz: Neltner-ház - Imlil
Táv: 13,2 km
Menetidő: 3,5 óra
Szintkülönbség: -1467 m
Nehézségi fok: nyáron: UIAA: "0", (télen: F)
Lásd 1. szakasz.
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|
CSÚCS KERESŐ
Toubkal
Suchy Kondracki
Somkuti Nándor
|