Svájc: BERNI-ALPOK
BERNI-ALPOK - Jungfrau 4158 m
|
Jungfrau az egyik legismertebb Svájci csúcs a Berni-alpokban. É-i fala közel 3000 m magas. Az Eiger - Mönch - Jungfrau hármas legnyugatibb csúcsa. Közeli szomszédjától a Mönchtől (4107 m) a Jungfraujoch nyereg választja el, ahol obszervatórium, vasutállomás és hotel is található 3478 méteren. Ez Európa legmagasabb vasuton elérhető pontja. A csúcsra vezeztő normál út rövid, de PD nehézségü. Az út során vannak 40° - 50°-os meredekségű jeges szakaszok. A Jugfraujocht magasságától 850 m szintkülönbséget kell legyőzni, melyben benne van már az a szintkülönbség vesztés is amit a nyeregtől a beszállásik vissza kell ereszkedni. Normál esetben a nyeregtől kb. 5 óra az út a csúcsig. A csúcsot megmászók leggyakrabban a Mönchsjochhüttében töltik a mászás előtti éjszakát.
Interlaken városából (567 m) végig vonaton lehet feljutni a gleccserek világába, Klein Scheidegg érintésével (2061m), majd onnan tovább a Jungfraujoch (3454 m) állomásig. A vonatok svájci szokás szerint gyakran és pontosan járnak. A vonatozás első szakaszában az 1893 óta üzemelő Wengernalp vasúttal (WAB) kell felmenni a 784 m-en fekvő Lauterbrunnen állomásig. Itt át kell szállni egy másik vasútra mellyel a Kleine Scheidegg állomásig (2029 m) megyünk.
A helyszín megközelítése:
 Kleine Scheideggnél újra át kell szállni Eurpa legmagasabban közlekedő vasútvonalára a Jungfraubahnra. Az út teljes hossza 9,3 km melynek majdnem 2/3-a kanyargós alagútban vezet az Eiger belsejében.
Az első két megálló után az alagút végleg bevezet az Eiger belsejébe ahol további két megállónál gyönyörködhetünk a kilátásban. Az első hegy belsejében lévő állomás az "Eigerwand" (2830 m), ahonnan a vonatból rövid időre kiszállva ablakon keresztül lehet megcsodálni karnyújtásnyi távolságból az Eiger É-i falát. A második megálló az "Eismeer" (3110 m) szintén a vonatból pár percre kiszállva ablakon keresztül kerülnek a túristák közvetlen közelségbe a gleccserhasadékokkal. Felérve a Jungfraujoch végállomásra a gyors szintemelkedés miatt szédülést, fejfájást érezhetsz ha nem vagy kellőképpen akklimatizálódva ehhez a magassághoz.
Az állomáson a posta mögött egy lifttel juthatunk arra a folyósóra mely a hires "Jég Palotához" vezet. Itt besétálhatunk egy kivágott alagúton keresztül a gleccser gyomrába, 19 m mélyen a gleccser felszine alá. Ezt a "barlangot" 1934-ben egy Svájci hegyivezető kezdte kivágni a jégből. Később kiszélesítették és jégszobrokkal tették még látványosabbá és csalogatóbbá a túristák számára. Visszatérve az állomás szintjére a Sphinx Alagúton eljutunk egy másik felvonóhoz, mely 107 m-rel magasabbra visz fel az obszervatórium szintjére, amit Sphinx Terasznak hívnak. Innen gyönyörű rálátás nyilik a Möch és a Jungfrau csúcsot elválasztó nyeregre, valamint Európa leghosszabb gleccserére a 23 km hosszú Aletsc Gleccserre. Az itt képződő gleccserek olvadékvize a Genfi tóba, majd innen a Földközi-tenger vizgyűjtő rendszerébe kerül.
Az obszervatóriumban csillagászati és meteorológiai megfigyeléseket végeznek. A kutató állomáson video bemutatón keresztül tudhatunk meg sok hasznos információt az időjárási helyzetről.
A globális klímaváltozás eredményeként az utóbbi időben erősen megnövekedett a kő és jéghullás a Jungfrau eredeti normál útján, mely egy direkt útvonalon érte el a Rottalsattle gyerget. Ez az út a gleccserhasadékoktól is erősen tagolt. Jelenleg egy kevésbbé direkt, de biztonságosabb úton érhetjük el a Rottalsattelt majd a csúcsot, a Rottalhorn hosszú K-i gerincén (Kranzbergegg). A Rottalsattletől viszont már az eredeti útvonalon haladhatunk egészen a csúcsig.
A Jungfrau megmászását a vasut méginkább megkönnyíti, és így népszerűnek számít mind a túristák, mind a hegymászók körében. Sokan már az első vonattal felmennek a Jungfraujocht végállomásáig, hogy még aznap megmászhassák a csúcsot és ugyanazon a napom vissza is mehessenek a völgybe. Ezt a megoldást azonban nem javaslom azoknak a magyar hegymászóknak, akik hosszú utazás után megérkezve svájcba, fáradtan, nem kellőképpen aklimatizálódva indulnának útnak. A vasúttal megtett nagy szintemelkedés is épp elég stresszt fog okozni az idelátogatóknak. Az megfelelő akklimatizáció elérése érdekében javaslom, mindenkinek, hogy töltsön egy éjszakát a Mönchjoch Házban, majd másnap induljon csak útnak. De előszőr mindenképen érdemes a Mönch megmászásával kezdeni bemelegítésnek.
Johann Rudolf, Hieronymus Meyer, Joseph Bortis és Alois Volker mászták meg előszőr a csúcsot 1811 augusztus 3-án. a DK-i gerincen a Rottalsattlen keresztül.
1.szakasz:
A Mönchsjochhütte megközelítése.
A Jungfrau vasuttal egészen a Sphinx végállomásig kell menni. Itt 3454 méteren a Jungfraujochton elhagyjuk az állomást, és az állomás kapuján kilépve egyből a gleccserre érkezünk. Innen kb 45 perces kényelmes sétával lehet eljutni a Mönchsjochhüttéhez, ahol az éjszakát töltheted.
2. szakasz:
A Jungfrau megmászása.
A háztól a csúcsig a menetidő kb. 5 órát vesz igénybe. A csúcsról nagyszerü kilátásunk van a közeli két nagy csúcsra a Mönchre és az Eigerre. A leereszkedés további 3 órát vesz igénybe.
Napfelkelte előtt érdemes indulni, az út keresztezi a Jungfrau gleccsert, majd meredeken sziklán és jégen juthatunk fel a Rottalsattel nyeregbe, ahonnan a csúcstömböt egy igen meredek jeges gerincen másszuk meg majd egy kitett gerincen érjük el a csúcsot.
A beszállás leggyakrabban a Jungfraujocht felől közelíthető meg, de vannak akik egy hosszabb gleccser vándorlás keretében az Aletsch Gleccseren a Konkordia Platz felől közelítik. Ez utóbbi út azonban meglehetősen hosszú és ezért csak a Jungfrau csúcsot megmászni vágyók ritkán választják megközelítési lehetőségként.
1. szakasz: Jungfraujoch - Mönchsjochhütte
Táv: 1,84 km
Menetidő: 45 perc
Szintkülönbség: 173 m
Nehézségi fok: F
Tábor: Mönchsjochhütte vagy saját sátorban a ház előtti laposabb térségen.
A Jungfraujoch állomást közvetlenül a Sphinx obszervatórium alatt nyíló ajtón elhagyva egyenesen a gleccserre érkezünk. A gleccseren jól karbantartott, kitapasott úton enyhén emelkedve haladunk a Mönch déli oldalát kerülve egészen a Mönchjochshüttéig. Az út odáig kevesebb mint egy óra.
2. szakasz: Mönchsjochhütte - Jungfrau - Mönchsjochhütte
Táv: 2 x 4,94 km
Fel:
Menetidő: 5 óra
Szintkülönbség: 850 m
Nehézségi fok: PD, II, 50°.
Le:
Menetidő: 3 óra.


A háztól érdemes korán reggel indulni, még napfelkelte előtt, hogy a meredek csúcsgerincen még az erősödő felmelegedés előtt túljussunk. Eleinte a Jungfraujoch vasutállomása irányába megyünk, (lásd 1. szakasz), majd még az állomás bejárata előtt, attól szintben kb. 50 m-rel lejjebb elhaladunk mellette majd DNY felé vesszük az irányt a Jungfrau gleccseren, egyenesen a Kranzbergegg (Pont 3506 m) K-i végéhez. (Rottalhornról lehúzódó K-i gerinc aljához, ahol a sziklák találkoznak a gleccser felszinével.) Itt már érdemes bekötözködni. Széles, mély gleccserhasadékok között, azoktül kicsit lejjebb haladunk egészen a beszállásig. Innen egy meredek, 20 m magas, 50°-os jégfallal indulunk, melynek aljában széles peremhasadék. A jégfal pillanatnyi állapotától függően lehet, hogy jégcsavarra is szükség lesz. A jégen felmegyünk egészen egy szikla kiszögellésre. Innen jobbra fordulunk, követve a szikla gerincet egészen egy meredek letörésig. (kb 50 m). Innen a NY-i oldalban nagyjából szintet tartva harántozunk a meredeken felszökő sziklafal aljában. Megkerüljök a gerincet és a túlsó oldalon ismét rámegyünk a gleccserre. Innen meredek firnen 50° mászunk tovább, közvetlenül a sziklafallal párhuzamosan egészen fel e gerinc tetejére (második nehezebb szakasz), ahonnan már enyhébb emelkedéssel folytatjuk az utat a gleccseren, most már a Rottalhorn K-i gerincélén Ny-i irányba.
Minden esetben a gerincet kell követni, több helyen jobbról meredek szakadék mellett elhaladva. A rottalhorn É-i falában meredek traverz következik, mely a hóviszonyok függvényében lavinaveszélyes lehet, ugyanis a Rottalhorn csúcsgerincén az uralkodó szélirányok miatt széles kihajló hópárkányok alakulhatnak ki, melyek a napközbeni felmelegedés után könnyen leszakadhatnak.
Közben fokozatosan kanyarodunk jobbra és a Rottalhorn 3969 m és a Jungfra 4158 m közötti nyereg felé, (Rottalsattel 3885 m) vesszük az irányt.
A felmenet a nyeregre egy újabb erőpróba. Meredek, többnyire 50°-os jégfalat kell lekűzdeni, melynek aljában egy peremhasadék (bergschrund). Innen kb. egy kötélhosszra vagyunk a nyeregtől. Ezen a szakaszon érdemes megint jégcsavart használni, különösen lefelé menet nagy szükség lehet rá.
A nyeregből a Jungfrau DK-i gerincén folytatjuk az utat. Lehet közvetlenül a gerincen is menni, de ez meglehetősen eljegesedett meredek és kitett út. Érdemesebb a gerinc bal oldalán egy meredeken lenyúló sziklaborda mellett, azzal párhuzamosan haladni. Akiknek túl meredek a jég és technikailag nem elég gyakorlottak vagy nem érzik magukat biztonságban, azoknak érdemesebb a sziklabordán haladni, itt ugyanis a terep sokkal menedékesebb, bizonyos távolságonként rudak biztosítási pontként szolgálnak.
Mi a firnen, párhuzamosan a sziklabordával haladtunk 40-55 °-os jégfalon. Csak ideális időjárási feltételek mellet javaslom ennek a szakasznak a bejárását. Korán, még a nagy felmelegedés előtt érdemes ezen a szakaszon túljutni. Nagy melegben ugyanis az erős felmelegedés következtében könnyen megindulhat a lavina. Feljebb a lejtő kezd enyhébbé válni, ahogy közeledünk a csúcshoz. A legutólsó szakaszon egy éles nagyjából vízszintes gerincélen juthatunk fel a legmagasabb pontra, ahonnal jó időben káprázatos a kilátás.
Lefelé menet ugyanezen az úton haladunk, a meredekebb szakaszokon érdemes kötélen leereszkedni. A beszállás előtti utolsó szakaszon a jégfal helyett érdemesebb esésvonalban a sziklákon leereszkedni, majd azután átmászni a peremhasadékon.
3. szakasz: Jungfraujoch - Mönchsjochhütte
Táv: 1,84 km
Menetidő: 45 perc
Szintkülönbség: 173 m
Nehézségi fok: F
Lásd 1. szakasz.
Képek az útról:
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|