"A hegymászás nem csupán fizikai teljesítmény, hanem lelki élmény is, egy olyan tapasztalat, amely által rengeteget lehet fejlődni, és amit később a hétköznapokban is kamatoztatni tudunk. Saját magunkról is sokat tanulunk, hiszen elkerülhetetlenül a valódi önmagunkkal fogunk szembesülni.
A hegyekben minden letisztul, minden egyértelmű."
(Suhajda Szilárd)
Amit a lavinákkal kapcsolatban tudni kell
|
Az európai országok a lavina előrejelzést 2003-ban egységesítették, téli szezonban az időjárás jelentés része a lavinaveszély ismertetése. A skála ötfokozatú:
A lavinaveszély jelzés rendszere
|
Franciaországi jelzés rendszer:
Az alpesi országokban a lavinaveszélyt általánosan 5 fokozatú skálán jelzik. A jelzésre a Franciaországban kidolgozott eltérő színü és mintázatú zászlókat használnak. Az 1-es és 2-es fokozatú (alacsony és mérsékelten veszélyes fokozat jelzésére az egyszínű sárga zászlót használják. A 3-as és 4-es fokozatú (jelentős és magas veszélyességi fokozatot pepita mintázatú sárga-fekete zászlókkal jelzik. A legmagasabb, un. nagyon magas 5-ös fokozat jelzésére egyszínű fekete zászlót használnak. Ezt a jelzés rendszert még a mai napig is a leginkább elterjedt jelzésrendszerkét használják. Mivel vízuálisan nem egészen szemléletes és egyértelmű, ezért mostanában kezd elterjedni a egy új jelzésrendszer, melyet később ismertetek.
Amerikai jelzés rendszer:
A szintén 1-5 fokozatú skála szinkódjai a következők: 1-es, alacsony fokozat jelzésére zöld szin, 2-es, mérsékelt veszélyességi fokozatra a sárga, a 3-as, jelentős veszélyességi besorolásra a narancssárga, a 4-es, magas lavina veszély esetén a piros és az 5-ös, nagyon magas veszélyességi fokozatra szintén a piros jelzőkódot használják fekete keretben.
Új jelzés rendszer:
A mostanában egyre elterjedőben lévő jelzés rendszert mind Amerikában, mind Európában használják a régi jelzések fokozatos kiváltásával.
Amerikában már régebben, Európában csak mostanában kezdenek áttérni az új rendszerre, ami már 6 fokozatú és a jelzésekre használt ikonok sokkal beszédesebbek, figyelem felhívóbbak mint a régi zászlós és szinkódos jelzések. A különböző fokozatokhoz rendelt ikonos jelzéseket és a szinjelöléseket az alábbi táblázatban láthatjátok.
A lavinaveszély fokozatai
|
Az egyes fokozatok szöveges leírását már az új jelzésrendszerre fogom alkalmazni, kiegészítve egy 0. fokozattal.
0-ás fokozat:
Ezt a fokozatot a régi skálák még nem alkalmazzák, de vannak bizonyos speciális körülmények, amikor bizony jelentőséggel bírnak. Ez a fokozat, ill. jelzés abban az esetben lép életbe, ha az adott térségre nincs adatszolgáltatás, ami egyrészt lehet azért mert szezonon kívüli időszakról van szó, de fennállhat annak a lehetősége is, hogy nem áll rendelkezésre vagy technikai és egyéb okokból nem szolgáltattak információt az adott térségről.
Ilyenkor minden esetben informálódjunk és tegyünk meg mindent a lehetőségekhez képest, hogy maximálisan informáltak legyünk az adott térség állapotáról, körülményeiről.
1-es fokozat:
Alacsony:
Szinjelölése zöld. A hótakaró összefüggően stabil,erős kötésü. Lavina megindulása csak egyes erősen túlterhelt, meredek, nagy feszültségű lejtőkön, illetve vízmosásokban, szakadékokban várható. Általában biztonságosak a hóviszonyok, kedvezőek a túrásás és síelés feltételei, óvatosságot igényel viszont a homorú lejtők keresztezése. Spontán csak kis lavinák fordulhatnak elő. Általában korlátozás nélkül lehet mozogni a terepen.
1. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha:
 Hosszabb ideje nem hullott friss hó és nem fújt erős szél;
 A napi hőmérséklet nem túl ingadozó.
2-es fokozat:
Mérsékelt:
Szinjelölése sárga. A hótakaró kötöttsége csak néhány meredek lejtőn közepes, de általában stabil. Lavina megindulása csak a meredek, füves, szélvédett lejtőkön valószínű, síelők vagy turisták által okozott túlterhelés következtében. Kiváltása nagyobb többletterhelés hatására lehetséges, a megjelölt hegyoldalakon. Nagyobb természetes lavinák nem várhatók. Kisebb spontán levinák előfordulhatnak. Általában kedvező viszonyokat találunk a túrázáshoz, de ügyelnünk kell a helyenként előforduló veszélyzónákra (pl. homorú lejtők). Az útvonalat körültekintően kell megválasztani.
2. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha:
 Az elmúlt 3 napban a hótakaró vastagsága legfeljebb 20 cm-rel nőtt;
 A széllökések sebessége legfeljebb 5 m/s;
 A hőmérséklet napközben meglehetősen stabil.
3-as fokozat:
Jelentős:
Szinjelölése narancs. A hótakaró kötődése gyenge, helyenként instabil. A meredek lejtőkön laza, csekély terhelésre, akár egy magányos síelő vagy túrázó alatt is megindulhatnak lavinák. A lavina lehetséges kis többletterheléstől is. Bizonyos körülmények között közepes és alkalmanként nagy természetes lavinák is elindulhatnak. A túrázási lehetőségek korlátozottak és kiváló helyzetértékelési képességeket követelnek. Túrázni és síelni csakis olyan helyeken ajánlott, ahol az útvonal nem metszi a természetes lavinalejtőket. A mászás, túrázás, pályán kívüli síelés csak olyan személlyel ajánlott, akinek van tapasztalata, helyismerete és megfelelő jogosítványa.
3. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha:
 Az elmúlt 3 napban a hótakaró vastagsága 40 cm-rel (a szél által feltorlaszolva 30 cm-rel) nőtt;
 Havazás során a széllökések sebessége 10-15 m/s;
 Meglehetősen nagy a napi hőmérséklet-ingadozás.
4-es fokozat:
Magas:
Szinjelölése piros. A hótakaró a legtöbb helyen gyengén kötött, a meredek és közepesen meredek lejtők jelentős részén csekély terhelésre (akár egy síelő vagy túrázó esetén) is várhatóak lavinák. A legtöbb lejtőn enyhe többletterheléstől is előfordulhat lavina. Gyakoriak a közepes és a nagy természetes lavinák. A túrázási lehetőségek erősen korlátozottak, a terület jeletős része veszélyzóna. Csak lankás hegyoldalakon ajánlott a mozgás, a lejtők alja szintén veszélyes lehet.
4. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha:
 3 napon belül a hó vastagsága 40-70 cm-rel (a szél által feltorlaszolva 50 cm-rel) nőtt;
 Havazás során a széllökések sebessége 20 m/s fölött van, ami jelentős felmelegedést jelez.
5-ös fokozat:
Nagyon magas:
Szinjelölése vörös-fekete kockás. A hótakaró általánosan gyengén kötött és instabil. Számos természetes lavina lehetséges még a csekély meredekségű lejtőkön is. Semmiféle sípályán kívüli tevékenység nem megengedett, sőt egyes sípályákat is le kell zárni. A biztonságos túrázás feltételei nem adottak.
5. fokú lavinaveszélyt abban az esetben jelentenek, ha:
 Az elmúlt három napban a hóréteg vastagsága 70-100 cm-rel (a szél által feltorlaszolva 50-80 cm-rel) nőtt;
 Havazás során a széllökések sebessége 20 m/s-ot meghaladó mértékű, ami gyors hőmérséklet-változást
(elsősorban nagy felmelegedést) jelent.
A veszélyességi skálával kapcsolatban négy fontos dolgot kell még figyelembe venni:
1.: A skála nem líneáris !
A kockázat szintje minden egyes fokozat emelkedéssel megduplázódik az előzőhöz képest. Konkrétan ez azt jelenti, hogy pl. a 2-es, 'Mérsékelt' fokozat kétszer akkora kockázattal jár, mint az 1-es, 'Alacsony' fokozat. Viszont a 3-as 'Jelentős' fokozatban már négyszer akkora a kockázat az 1-es fokozathoz képest, és így tovább. Az alábbi táblázatot Werner Munter készítette, a Svájci lavina aktivitást és a hosszú távú statisztikákat figyelembe véve.
2: Halálesetek gyakorisága ez egyes fokozati szintaken:
A legtöbb halálos lavina baleset a 3-as, azaz a 'Jelentős' fokozatban történik, mert ennél a fokozatnál a legmagasabb az ember és lavina találkozásának valószínűsége. Sokkal több az emberi bizonytalanság a 3-as, 'Jelentős' fokozat esetén, mert ennél a fokozatnál már egyrészt jelentős a veszély egy amúgy is magas bekövetkezési valószínűség mellett, másrászt az emberi tényező szempontjából nehéz felismerni a veszélyes területeket a kevésbé veszélyes területektől. A legtöbb ember ebben a fokozatban szembesül a leginkább a lavina előfordulásával. Épp ezért aekor vannak a legtöbb halált okozó végzetes lavinák is, amikor amber és lavina a legnagyobb valószínűséggel találkoznak.
3: A balesetek előfordulási valószínűsége az idő függvényében:
A hosszabb időtartamú havazások gyors ütemű veszélyességi szint növekedést eredmények. A havazást követően az egyes rétegek tulajdonságai nagymértékben befolyásolják a kockázat szintjévek változását az idő előrehaladtával. MInél gyengébb a hóréteg kötődése, annál lassabban csükken egy adott terület veszélyességi besorolása.
4: Kockázati mátrix:
A lavinaveszély kockázata olyan területekre korlátozódik, ahol a lejtő elég meredek ahhoz, hogy a hóréteg rajta megcsússzon, vagyis ahol a lejtő szöge meredekebb mint 30°. De 4-ből 3 esetben a lavina 34-45°-os meredekség mellett következik be. A veszélyességi fokozatok többnyire ezekben a lejtőszög intervallumokben érvényesek. Még a magas veszélyességi fokozatú napokban is találunk biztonságos területeket az alacsony lejtésszögű területeken.
A kockázat mértéke mind a bekövetkezési valószínűség mind pedig az okozott következmények nagyságától függ. Az idő múlásával a lavina elindulásának a bekövetkezési valószínűség csökken, de az alábbi új, 2010 óta használatban lévő kockázati mátrix nem csak a bekövetkezési valószínűségek időbeli alakulásával kalkulál, hanem figyelembe veszi a lavina méretét is, így a következények nagyságával is számol.
A kockázat mértékét így már nem csak időben, hanem az okozott pusztításnagyságának függvényében is meghatározzuk. Pl. egy lavina amit nehéz elindítani, de mégis elindul, akkor az nagyon nagy és pusztító lesz. Ugyanakkor a könnyen elinduló lavinák kevesebb pusztítást okoznak méretüknél fogva.
Annak ismeretében, hogy a lavina veszély két tényező föggvénye (bekövetkezési valószínűség és következmény [méret]), a lavinák okozta problémák ugyan annál a fokozatnál eltérő jellegzetességet mutatnak. Néhányuk magas bekövetkezési valószínűség mellett kisebb következményekkel járnak, míg más lavinák alacsony bekövetkezési valószínűség mellett nagy következményeket okoznak. Bizonyos tipusú lavinák viszont mind bekövetkezési valószínűség, mind a következmények szempontjából a közepes kategóriákba tartoznak.
Ezt az összefüggést mutatja be a következő ábra.
Hasonlóan a veszélyességi fokbeosztáshoz, a lavinák nagyságát is 5 fokozatba sorolják. Ez a táblázat bemutatja, hogy az egyes nagyságrendekhez milyen méret és mekkora pusztítás társul. Még a legkisebb fokozat is okozhat sérüléseket vagy halált amennyiben egy kitett helyen éri el a személyt (pl.: Meredek falakkal határolt szakadék völgy, egy jégkuloár,.vagy egy sziklás csúcs tövében.).
 |
 |
 |
1
|
Nagyon kis méretü lavina:
Általában nincs annyi hó, hogy eltemessen vagy megöljön egy embert.
A lavina mérete egy kis hálószoba alapterületével azonos, mely 1 m fastagságban fedett hóval.
Lavina térfogata: <=10 m3
Mérete: 4 m x 2,5 m x 1 m
Hossza: kb 10 m
A hó tömege < 10 t
A hó nyomása: 1 kPa
|
|
 |
 |
 |
2
|
Kis méretű lavina:
Ez a mennyíság már elegendő, hogy eltemessen vagy megöljön egy embert.
A lavina mérete egy lakóház alapterületével azonos, mely 1 m fastagságban fedett hóval.
Lavina térfogata: <=100 m3
Mérete: 10 m x 10 m x 1 m
Hossza: kb 100 m
A hó tömege < 100 t
A hó nyomása: 10 kPa
|
|
 |
 |
 |
3
|
Közepes méretű lavina:
Ez a mennyíság már elegendő, hogy eltemessen egy autót, vagy erősen megrongáljon egy épületet,
vagy elmozdítson egy kisebb fát.
A lavina mérete egy 10 lakásból álló házsor alapterületével azonos, mely 1 m fastagságban fedett hóval.
Lavina térfogata: <=1000 m3
Mérete: 100 m x 10 m x 1 m
Hossza: kb 1000 m
A hó tömege < 1000 t
A hó nyomása: 100 kPa
|
|
 |
 |
 |
4
|
Nagy méretű lavina:
Ez a mennyíság már elegendő, egy vasuti kocsi, egy kamion, számos épület, vagy max. 4 ha erdő
elpustítására.
A lavina mérete 2 rugby pálya alapterületével azonos, mely 1 m fastagságban fedett hóval.
Lavina térfogata: <=10000 m3
Mérete: 200 m x 50 m x 1 m
Hossza: kb 2000 m
A hó tömege < 10000 t
A hó nyomása: 500 kPa
|
|
 |
 |
 |
5
|
Nagyon nagy méretű lavina:
Ez a mennyíság már egy teljes falu, vagy egy városrész elpustítására elegendő.
A lavina mérete egy 1 km hosszú országút méretével egyezik úgy, hogy az út juobb és bal oldalán
még 50-50 m-es sáv is hó alá kerül 1 m fastagságban fedett hóval.
Lavina térfogata: <=100000 m3
Mérete: 1000 m x 100 m x 1 m
Hossza: kb 3000 m
A hó tömege < 100000 t
A hó nyomása: 1000 kPa
|
|
 |
 |
 |
A lavinajelentés értelmezése
|
Elérkeztünk a legfontosabb részhez. Miután meghatároztuk a lavina veszély fokozatait, meg kell ismerkednünk magával a lavinajeletéssel és annak értelmezésével. Minden országban, ahol van magashegység, müködi, vagy működnie kellene egy lavina előrejelző szolgálatnak. Ennek a szervezetnek a feladata, hogy a meteorológiai helyzetet elemezve és a hóviszonyokat tanulmányozva rendszeresen kiadjon lavina jelentéseket az adott régióról.
Ezek a jelentések ma már az interneten könnyen és gyorsan elérhetőek, prognosztizálhatóak belőle az előttünk álló időszak változásai egy tervezett túrázás vagy mászás megtervezéséhez az adott régióban. Ezek a lavina jelentések országonkét különböző formátumban, különböző tartalommal és különböző részletezettséggel érhetőek el. Ezzel a fejezettel nem szándékozom rangsorba állítani az egyes jelentések használhatóságát, csupán csak szeretném bemutatni, hogy mik azok a paraméterek amelyek fontosak lehetnek egy megbízható lavinajelentés elkészítéséhez.
Vannak olyan országok, régiók, ahol csak egyszerüen közlik az adott térség veszélyességi fokát, amit gyakorlatilag szinte az egész országra, régióra vagyunk kénytelenek alkalmazni. Ez azonban kevés ahhoz, hogy egy konkrét útvonal stratégiai tervezését, biztonsági kockázatait előre tervezzük.
Nézzük sorjában, hogy mi az amire nekünk szükségünk lenne?
1.: A lavinaveszély fokozata:
Ez az az információ amihez általában mindig hozzá tudunk jutni. Kivéve azokat a fejlődő országokat, ahol nem működik lavina előrejelző szolgálat. Ezekben az országokban, régiókban sajnos csak a saját megitélő képességünkre, tapasztalatainkra és helyzetfelismerő képességeinkre hagyatkozva tudunk tervezni. Ez egy globális adat egy adott régióra, de sajnos statikus nem veszi figyelembe az időbeli viltozásokat.
2.: A lavina veszélyességi fokozat dinamikus előrejelzése:
Olyan információk együttesére van szükségünk, ami a lavina veszély fokozatát nem csak statikus adatkén közli, hanem azt dinamikusan az idő függvényében, az idő előrehaladtával is bemutatja. Ezáltal néhány napot előre vetitve kapunk egy tendenciát, hogy mi várható az elkövetkező napokban. Pl. egy mai napra adtott 3-as fokozat az elkövetkező néhány napban rosszabbodhat, stagnálhat vagy javulhat is. Erre az információra mindenképen szükségünk van.
3.: A veszélyességi fokozatok égtájankénti diferenciálása:
Ahhoz, hogy egy adott csúcs megmászását vagy egy konkrét útvonal bejárását tervezhessük, szükségünk van további olyan speciális információkra többek között, hogy az adott régióban a hegycsúcsok melyik oldalában hogyan térnek el az egyes hegyoldalak veszélyességi fokozatai. Igy meg tudjuk tervezni a csúcsra való feljutás irányát. Előfordulhat pl., hogy egy erősebb felmelegedés miatt az adott régió déli hegyoldalai nagyobb besugárzást kaptak és ezért a felmelegedés miatt magasabb veszélyességi besorolásba kerültek mint az északi lejtők, ahol a hideg idő erősitette a hóréteg kötődöttségét. A napsugárzás és a szél iránya eltérő módon befolyásolja az egyes lejtők lavina helyzetét.

Az égtájankénti ábrázolás legelterjedtebb formája az un. 'lavina rózsa'. Az ábráról egyértelműen leolvasható, hogy a régió hegyoldalainak legveszélyeztetettebb területe az északi és észak-nyugati hegyoldal, ahol a példa szerint 3-as fokozatú azaz jelentős a lavinaveszély. Mérsékelt viszont a nyugati és keleti, észak-keleti hegyoldal. A déli hegyoldalak gyenge fokozatba esnek.
4.: A veszélyességi fokozatok magasság szerinti, övezetenkénti változása:
Természetes, hogy a tengerszint feletti magasság változás befolyásolja a hőmérsékletet, a csapadék mennyíségét, a szél sebességét. Épp ezért a magasság voltozás is okozhat eltéréseket a lavina veszélyességi fokozatának diferenciálódásában. Mindenképpen nélkülözhetetlen tehát ennek az információnak a megadása is. Lehetnek olyan helyzetek ugyanis, amikor 2000 m felett magasabb a lavinaveszély mint az 1500 m-es, vagy annál alacsonyabb régiókban.
Ennek okai lehetek:
 Az alsóbb régiókban az erdő övezet bizonyos esetekben megállíthatja a lavinák lecsúszását az alsó régiókba. Feltéve, ha a lavina mérete 1,-2, vagy 3-as méretü. A nagyobb lavináknak ugyanis az erdő övezet már nem jelent akadályt
 A lavinák mérete olyan kicsi, hogy a kicsúszási útvonal hosszát figyelembe véve nem ér le az alsóbb régiókba.
Ezt az információt szokták magasságok szerint külön-külön is jelezni, de övezetenként is megadhatják: Pl.: Erdőhatár alatti övezet, Erdős övezet, és Erdőhatár feletti övezet.
A magasság és övezet szerint differenciálódást egyes országokra, régiókra "lavina rózsával" is megadják az alábbi példa ábra szerint: A globális veszélyességi fokozatok jelölésén túl egyes országokban az adott régió helyenkénti, szorványban előforduló, elszórtan jelentkező eltérő veszélyességi fokozatait is jelölik a globális veszélyességi helyzet mellett, melyeket pöttyökkel jelölik az adott régió területén belül a megfelelő színekkel. (Lásd: következő tábla 2. sora.)
Tekintettel arra, hogy Magyarországról nagyon sokan járunk ki a szlovák kárpátokba, ezért szükségesnek tartom külön kiemelni a szlovák jelölési formát, melyben már a veszélyességi fokozatok dinamikussága is bizonyos fokon jelölve van, feltüntetve a délelőtti és délutáni állapot alakolását. Ebből következtethetünk a veszélyességi fokozat változásának tendenciájára.
5.: A lavina nagysága:
A lavina nagyságát a már előzőleg bemutatott skála szerint osztályozzuk 1-5 fokozatig. Ezek ismeretébe további információkhoz juthatunk, amennyiben ismerjük az egyes fokozatokhoz tartozó dimenzionális paramétereket. pl: A lavina hozzávetőleges térfogatát, méretét, hosszát, tömegét és mozgásakor a fellépő nyomását.
1 - Nagyon kicsi
|
2 - Kicsi
|
3 - Közepes
|
4 - Nagy
|
5 - Nagyon nagy
|
|
|
|
|
|
5.: A lavina megindulásának valószínűsége:
A lavina megindulásának valószínűsége (0 - 100%) százalékosan mutatja meg, hogy adott helyen ls időben mekkora az esélye a levina megindulásának.
6.: A lavina tipusa:
Vizes hó-, vagy alaplavina – jellemzően a tavaszi időszakban előforduló, erős hanggal és robajjal elinduló lavina, melynek során a hóréteg saját súlyánál fogva, teljes keresztmetszetében lecsúszik a hegyoldalról. Akár az első hóréteg is lecsúszhat a füvön vagy a sziklán, az ilyen, kora télen pusztító alaplavinák során a meleg felszínre hullott hó alulról átnedvesedik, s így rendkívül gyengén kötődik a talajhoz. A tavaszi felmelegedés során az erős napsugárzás és felmelegedés hatására a hó teljes mélységében átolvad, meglazul, de a hó felszín alatti olvadékvizek is jelentősen alámoshatják. A nedves hó-lavina sebessége lassú, fajsúlya óriási, emiatt nagyobb méretű szikladarabokat sodorhat magával, fákat törhet ketté vagy csavarhat ki tövestől, ami tovább növeli pusztításának erejét.
Deszkalavina – az egymásra rakódott, különböző típusú hórétegek nem egyenletes kötődése miatt alakulhat ki. Az egymásra rakódott hórétegek nem állnak össze egységgé, és a konkrét repedések mentén, roppanó mély hang kíséretében elmozdulhatnak, gyakorta a síelők és hódeszkások mozgásának köszönhetően. Egy korábbi, leülepedett rétegen – ami lehet az eltemetett zúzmara vagy a kipárolgással szivacsossá gyengült régebbi hóréteg, vagy éppenséggel a sima, kemény, jeges felület – a táblákba összeállt rétegek a meredek lejtőre sütő déli nap hatására könnyedén elmozdulhatnak. Nagyobb táblákban indul, majd egyre kisebb darabokra töredezve, félelmetes, akár 250 km/óra sebességgel száguld le a hegyoldalon. A leszakadás szélessége akár több száz méter is lehet, a leszakadó táblák szélességének megfelelő párhuzamos pályán pusztít, óriási sebességével masszaként csúszik le a hegyoldalon. Ha keményebb rétegekből áll, vonatként gázol el mindent, ami az útjába kerül, legyen az erdő, vagy ember.
Laza hó- vagy porhólavina – havazás közben vagy nagyobb havazás után kialakuló friss, könnyű hó alkotta lavina. Kialakulásához a régi és új hóréteg közötti nem megfelelő kapcsolat, másrészt a két hóréteg hőmérsékletkülönbség vezethet. A terepen könnyen beazonosíthatjuk, ugyanis mint a habot könnyen elfújhatjuk a havat. Ha a felszín körülöttünk könnyedén berogy, nagy a veszélye, hogy megindul a hóréteg. Mély basszus hangot hallatva indul el, amit először inkább csak érzünk, mint hallunk. A legkönnyebben elinduló porhólavinák lefelé szélesedő palástként, folyadékszerűen hömpölyögnek lefelé. Elsősorban nem a hó súlya, hanem irtózatos, akár 400 km/órát is elérő sebessége, valamint az ennek köszönhető légnyomáskülönbség miatt veszélyes. Sebessége miatt az előtte haladó lökéshullámok már megérkezése előtt képesek fellökni az embert. Az útjukba kerülő levegővel keveredve hatalmas felhőként lezúduló porhólavinák apró szemcséi miatt a tüdőbe kerülő hómennyiség fulladást okozhat. A mögötte keletkező óriási légnyomáskülönbség minden mozdíthatót magával ragad, ezzel is sérüléseket okozva a lavinába kerülőnek. A nulla fok alatt keletkező porhólavinát a hó saját súlya, vagy akár a szél is elindíthatja. Nagyobb havazást követően célszerű 3-4 napot várni, és csak a lavinák lerohanása, illetve a hóréteg leülepedése után kimerészkedni a veszélyes hegyoldalakra.
Jéglavina – főként a gleccsereken fordul elő. A jégfelületek, gleccserek, függőgleccserek egyes részeinek leszakadását dörrenés-szerű, szisszenő, éles hangok sűrűsödése jelzi. Jellemzően a napkelte és napnyugta körüli órákban fordul elő.
7.: Szöveges jelentés a hó és lavinahelyzetről:
A lavinajelentés utolsó és elengedhetetlen része egy szöveges jelentés, mely jellemzi a megelőző időszak időlyárásának, különös képpen a hóviszonyok alakulásának változását. Szükséges tudnunk az elmult időszak leesett hómennyiségének nagyságát, azok rétegződését, az egyes rétegek vastagságát, az egyes rétegeken belül a lazább és keményebb hórétegek arányát, azok vastagságát és kötődését a szomszédos rétegekhez. Tájékoztatást kell kapnunk az egyes rétegződések keletkezésekor a hőmérsékletek, valamint a szél alakulásáról,
Gyakorlatilag egy meteorológiai helyzetjelentés kell hogy legyen, mely tartalmazza a megelőző időszakok paramétereit, a jelenlegi helyzetet és a várható, a lavina helyzet változását befolyásoló időjárási tényezők jövőbeni előrejelzését.
A fentieket öszzefoglalva egy általam idealizált lavinajelentés a következő tartalommal kell, hogy tájékoztasson bennünket:
A lavinajelentés ellenőrzése a terepen
|
Az időjárás előrejelzéshez hasonlóan a lavinajelentések sem tudják teljes biztonsággal az adott terepen bekövetkező eseményeket megjósolni. Tendenciákat, általános állapotot és veszélyességet jelölnek. A probléma annyira összetett, és olyan sokrétű, hogy az egyes terepek biztonságát, a hótakaró stabilitását a helyszínen is meg kell vizsgálnia a területre térőknek.
Az adott terepen való biztonságos közlekedést legjobban a helyi, vagy a területen gyakran megforduló, a lejtőket télen-nyáron is ismerő szakemberek (túravezetők, síoktatók, hegyimentők stb.) szavatolhatják. Ők ismerik a hómentes lejtőket, tudják, hogy fűvel, kővel, vagy milyen növényzettel fedett a terep, látták a szezon során kialakuló és egymást fedő hórétegeket. A lavinajelentések és a helyi ismeretek birtokában nagy pontossággal becsülhetik a lavinaveszélyt.
A védett területek (karbantartott és ellenőrzött pályák) elhagyására csak az elméleti és gyakorlati lavinaismeretekkel és megfelelő védőfelszereléssel rendelkező egyének vállalkozzanak. Ezeken a területeken csoportok vezetését kizárólag lavinaismereti vizsgával és pályán kívüli csoportvezetésre alkalmas jogosítvánnyal rendelkező síoktatók, túravezetők végezhetik.
A lavinaveszély esetén a terepen való mozgás szabályai
|
 bejelentési kötelezettség indulás előtt a turistaházban.
 időjárás jelentés, lavinajelentés megismerése
 helyi terep adottságokról tájékozódás
 rossz látási viszonyoknál ne induljunk
 hegyimentők elérhetősége
 soha ne menjünk egyedül
 30° -os lejtőig legalább 30 m távolság tartása
 35° -os lejtőnél meredekebben egyenként kell haladni.
Kötelező felszerelés:
 Hátizsák: legyen kényelmes, jó minőségű, férjenek el benne a mentési eszközök.
 Lavinalapát: szétszedhető, fémből vagy műanyagból készül, speciálisan lavinamentésre kifejlesztett.
 Keresőszonda: 2-4 m hosszú összecsukható és egy mozdulattal összeállítható vékony pálca. A legújabb szondák végén már vevőkészülék található, ami még a sérült érintése előtt jelez.
 Lavina adó-kereső készülék: testre erősíthető adó vevő készülék, melyet induláskor adó üzemmódba kapcsolunk. Baleset esetén a kereső társak vevő üzemmódba átkapcsolják a készüléket, hogy az eltemetett áldozat készülékének jelei alapján minél előbb meghatározhassák a pontos mentési helyszínt. A készüléket sokan „Pieps”-nek is nevezik a piacvezető márkanév alapján. Nagyon fontos a készülék áramforrásának és működésének az ellenőrzése indulás előtt. A készüléket a ruha alá, minél közelebb a testhez kell rögzíteni, hogy a lavina le ne tépje rólunk, ami a megtalálásunkat ellehetetlenítené. A különféle márkák azonos frekvencián működnek, így egymás jeleit képesek fogni.
 Elsősegély csomag: nélkülözhetetlen eleme az izolációs takaró, amellybe a sérültet beburkolva a beteg kihűlését akadályozhatjuk meg.
Egyéb eszközök, melyek segíthetik a mentést:
 Mobiltelefon: vigyük mindig magunkkal, és jó időnként ellenőrizni, hogy van-e térerő.
 Recco radarreflektor: a ruházatba, sisakba vagy cipőbe épített kicsi, habosított, fémbetét, mely speciális radaron nagy távolságból érzékelhető. A helikopteres hegyimentő szolgálatok fel vannak készülve kereső radarral a Recco érzékelésére. Nagy biztonsággal, 200 m-ről is érzékelik a betemetett személyt. Hátránya, hogy a csoportnál (a radar mérete, súlya miatt) nincs ilyen készülék, ezért a mentéssel meg kell várni a hegyimentők kiérkezését, ami nagy időveszteség, valamint az emberi test, leárnyékolhatja a radarhullámok elől a Recco betétet.
 Légző készülék: A betemetett személy túlélését segítheti a hó alatti légzőkészülék (AvaLung,). Hevederrel ruha fölé rögzíthető, és az eltemetéskor a készülék csutoráját a szánkba véve friss oxigénhez juthatunk. (Persze egy gúzsba kötött, hóval „bebetonozott” ember nehezen találja meg a szájához közel lévő csutorát.)
 Lavina légzsák (ABS, Air Bag Sytem): hátizsákra rögzített, lavinába kerüléskor hirtelen felfúvódó ballon, mely a térfogat megnövelésével segít a felszínen tartani az elragadott embert. A hegymászásra való induláskor a légzsák hajtogatását, a sűritett levegős felfúvó palack feltöltöttségét/cseréjét a gyártó instrukciói alapján ellenőrizni kell. A lavina légzsák működésbe hozása: lavina észlelésekor a fogantyú meghúzása működésbe hozza a zsákot robbanásszerűen felfújó oxigénpatront
 Lavina labda: elsősorban a síelők használják. Rögzített, hosszabb zsinór végén lévő piros labda. Jelzi az eltemetés helyét.
 Lavina zsinór: régebben használták a hosszú élénk színű, hosszjelzésekkel ellátott zsinórt, amit a túrázó/síző maga után húzott. A havon fönnmaradó zsinór elvezethet a bajba jutotthoz. Hátránya, hogy sokszor a zsinórt nehéz követni a lavinahordalékban.
A lavinatúlélés négy fázisa
|
A lavinabaleset túlélésének esélye az idő múlásával drasztikusa csökken.
1. Túlélési fázis: Az első 15 percben az eltemetettek kb. 90 %-a még él. A halálesetek, sérülések ebben az időszakban csak a sziklának, fának ütközés,vagy a hó súlyának hatására következhet be. Még van levegő, elkezdődik a kihűlés.
2. Asphyxiás fázis: A következő félórában az életben maradottak kb. kétharmada meghal. A halál legfőbb oka a fulladás. A oxigéntartalék kezd elfogyni, a kilélegzett széndioxid mennyiségen nő, sokan széndioxidmérgezésben vesztik életüket. Nedves lavinában még kevesebb a levegőtartalék.
3. Várakozási fázis: Az eltemetés utáni 40-45 perctől kezdődik ez a fázis. Aki eddig nem fulladt meg, és valahogyan (légkamra kialakítása, avalung légzőkészülék) sikerül továbbra is lélegeznie, igen nagy pszichikai megterhelés közepette egy félórás viszonylagos nyugalmi fázisban van. Az adatok szerint ebben az időszakban az előző fázishoz képest jóval kevesebben halnak meg. A kihűlés egyre fokozódik. 120 perc eltemetettség után már csak az áldozatok 7 % él.
4. Kimentési fázis: A kimentett áldozatoknál a hypothermia veszélye a legnagyobb. A kórházba érkezésig meg kell kezdeni a lassú felmelegítést.
A lavinába került és eltemetett sérült mentésénél nagyon magas az időfaktor. A túlélés esélye az első 10-15 percben a legjobb, ezután rohamosan csökken. Két óra eltemetettség után már nagyon ritka, hogy valakit élve találjanak. A mentést tehát azonnal el kell kezdeni. Ezért van nagy szükség a csoport tagjainak a lavinamentésben szerzett elméleti és gyakorlati ismereteire. A hegyimentők megérkezése előtt elkezdett szakszerű keresési, mentési műveletek jelentősen megnövelik a lavina áltál betemetett ember túlélési esélyét.
A mentés folyamata:
 A lavina megindulásakor, ha lehet, figyelemmel kell kísérni az elragadott személyt. Fel kell idézni, hol láttuk utoljára.
 Mentésirányító kijelölése. A mentés csapatmunka, amit a letapasztaltabb (általában a túravezető) egyénnek kell vezetni a gyors, pontos, összehangolt cselekvéssor érdekében.
 Hegyimentők értesítése. (Ha kevesen vagyunk és messze a mentőktől, ajánlatosabb a mentést még a segélykérés előtt megkezdeni. A lavina alatt lévő személy megmentése versenyfutás az idővel, a mentők úgyis csak később érnének oda, tehát lehet, hogy értékes időt vesztenénk.)
 További lavinák elkerülésére figyelőembert kell állítani lavinabiztos helyre. Újabb lavina esetén az egész mentőcsapat áldozattá válhat.
 A lavina pályáján és a kifutási zónájában azonnal át kell tekinteni a területet, hogy nem fedezünk-e fel valami jelet az eltűntre vonatkozóan.
 A kereső csapat minden tagjának a készülékét kereső üzemmódba kell kapcsolni.
 A mentésirányító meghatározza a legalkalmasabb keresési útvonalakat. Ez függ a lavina adó-kereső készülék tulajdonságaitól, a keresők számától.
 A kereső készülékkel 20-25 cm-es pontossággal megállapítható a legerősebb vétel helye, amit megjelölünk.
 A megjelölt ponton lavinaszondával pontosítjuk az eltemetett személy helyét.
 Az ásást nem pontosan a sérült felett, hanem egy kicsit lejjebb kezdjük el, hogy legyen hely a kiemeléshez, ellátáshoz.
 A mentésirányító ék alakban felállítja az ásó társakat. Az elől ásó ember által kitermelt havat, a hátrébb állók folyamatosan lapátolják tovább. Az elől ásó embert a nagy megterhelés miatt folyamatosan cserélgetni kell.
 A sérült megtalálásakor az elsősegélynyújtás szabályai szerint járunk el, eszméletlen sérültnél legfontosabb, még a teljes kiásás előtt, a szabad légutbiztosítás.
Szondás keresés
Ha a lavinába került társunknál nincs, vagy nem működik a lavina adó-kereső készülék, szondás keresést kell alkalmaznunk. Vállszélességben álljunk fel egy vonalat alkotva. Durva szondázáskor lépésenként egyszer szondázunk. Finom szondázáskor tyúklépésenként szúrunk a hóba. A finom szondázás jóval alaposabb keresést tesz lehetővé, de több időt is vesz igénybe, úgyhogy a szakirodalom szerint az első sikertelen durva szondázás után érdemes még egyszer durva szondázással végigmenni a kijelölt terepen.
Kutyás keresés
A technika fejlődés ellenére még mindig a legeredményesebb keresési eljárás a kiképzett lavinakereső kutya használata. Időbe telik, amíg a mentőegységgel a helyszínre érkezik a kutya, de ha már ott van, nagyon hatékonyan találja meg az eltemetett személyt.
Önmentés
Ha érezzük, hogy megindul alattunk a lavina, vagy lavinára utaló jelet észlelünk (wumm hang), hangosan kiáltsunk, hogy társaink figyelmét felhívjuk. Ha figyelemmel kísérik az eseményeket, a keresésnél előnyt jelenthet.
A meginduló hótömegből, ha még van esély, próbáljunk meg kijutni vagy kisíelni.
Ha rendelkezünk lavina légzsákkal, hozzuk működésbe a hátizsákra szerelt fogantyújával.
Régebbi elmélet szerint meg kell szabadulni a hátizsáktól, az újabb kutatások alapján a légzsák nélküli hátizsák is, növelve a térfogatunkat, inkább előnyt jelent, mint hátrányt.
Próbáljunk meg a lavina felszínén maradni. Ha a hótömeg elkezd forgatni, és nincs esélyünk a felszínen maradni, tartsuk az ökölbe szorított kezeinket az arcunk elé, és kuporodjunk össze, végtagjainkat húzzunk minél közelebb a testünkhöz és feszítsük meg izmainkat, védendő a lágyrészek sérüléseit.
Ha megállt a lavina, próbáljuk meghatározni a helyzetünket (egyszerű irányjelző a szájunkból lefelé csurogó nyál)
Próbáljuk meg kiszabadítani magunkat. Ha a felszín közelében vagyunk, erre van esély. Mélyebb betemetés és nagyon összetömörödött hó esetén ne pazaroljuk az energiánkat, oxigénünket, várjuk a társainkat. Ha közelről halljuk a segítőket, csak akkor kiáltsunk, mert a hó alól nagyon nehezen jön ki a hang.
A lavinaveszély felismerése komoly elméleti és gyakorlati tudást, tapasztalatot igényel. Különböző tanfolyamokon, sok gyakorlással lehet a megfelelő ismereteket elsajátítani, és olyan jogosítványt szerezni, amivel lehet a pályán kívüli túrákat vállalni.
A lavinák keletkezésének, pusztításának, valamint a védekezési és mentési folyamatoknak a megértéséhez elengedhetetlen a fő alkotóanyag, a hó ismerete.
0 °C alatt, a kellő vízpárát tartalmazó levegő hőmérsékletének további csökkenésével, jégrészecskék képződnek, amelyekre újabb jégrészecskék fagynak, és hókristályt alkotnak. A hőmérséklettől és a páratartalomtól függően a lehulló kristályok alakja nagyon sokféle lehet:
 |
0
|
°C
|
–
|
-
|
8
|
°C
|
tű
|
-
|
5
|
°C
|
–
|
-
|
10
|
°C
|
oszlopok, lapocskák
|
-
|
10
|
°C
|
–
|
-
|
20
|
°C
|
lapocskák
|
-
|
13
|
°C
|
–
|
-
|
17
|
°C
|
hócsillagok
|
-
|
18
|
°C
|
–
|
-
|
25
|
°C
|
kombinált lapocskák
|
Havazáskor a földet érő, egymásra rakódó hókristályok a hóréteget alkotják. A más-más időjárási körülmények között képződő, különböző tulajdonságú rétegek együttesen a hótakarót adják. A hórétegek az eltérő kristályszerkezetüktől függően egymással többé-kevésbé össze vannak kapcsolódva, a kapcsolat erőssége a lavinák képződésének egyik kulcstényezője.
Azt a hóréteget, amelyben a hókristályok megőrzik az eredeti alakjukat (a havazástól eltelt időtől függetlenül) újhónak nevezzük. A kristályok alakja jelentősen meghatározza a frissen hullott hó szerkezetét. A hosszú ágakkal rendelkező kristályok könnyen egymásba kapaszkodva növelik a hó szilárdságát, míg a lemez formájú kristályokból felépülő hóréteg szilárdsága kicsi, mert itt csupán a lemezfelületeken fellépő súrlódás adja az összetartó erőt. Többféle újhó formát különböztetünk meg:
Vadhó:
Kanada és Új-Zéland területén a nagyon nagy hidegben és szélcsendben hulló, rendkívül laza, omló szerkezetű, a legkisebb térfogatsúlyú (10-30 kg/m3) hó, a mélyhósízők álma.
Porhó:
Könnyű, laza, hidegben hulló hó, nem áll össze (nem lehet belőle hólabdát gyúrni). Térfogatsúlya: 30-60 kg/m3.
Nedves hó:
Fagypont körüli hőmérsékleten, a nagy pelyhekben hulló kristályok jól összetapadnak. Könnyen gyúrható, hólabdázásra alkalmas.
Hódara:
Golyó alakú szemcsékben hull, mely levegőt is tartalmaz.
Mesterséges hó (műhó, technikai hó):
Ma már a legtöbb síközpontban a hóbiztonság szavatolása miatt, mesterséges hóval is borítják a pályákat. Hóágyúkból nagy nyomással a víztárózókban előhűtött vizet a fagypont alatti levegőbe porlasztják. A vízcseppecskék nagyon aprócska jégdarabkákká fagynak, melyek mérete tizede a hókristályokénak. A műhó kevesebb levegőt tartalmaz, ezért rendkívül tömör állagú hó.
A hó átalakulása
A környezeti tényezőktől (hőmérséklet, páratartalom, szél, taposás) függően a hó szerkezeti átalakuláson megy keresztül. A kristályok alakja és mérete megváltozik. A kristályátalakulás három fő folyamatból áll:
Leépülés: A kristályok oldalágai idővel letöredeznek, az élek lekerekednek. Ez a folyamat egészen a gömb alak eléréséig tarthat. A kristályok felülete, és a köztük lévő pórusok térfogata csökken. A leépülési folyamat elején a kristályok közötti kohézió, és ezzel a hóréteg szilárdsága csökken. Később a gömbölyű szemcsék egymással szorosabb kapcsolatba kerülnek, összetapadnak, a hóréteg tömörödik, szilárdsága megnő. A szilárdság növekedése viszont nem jelenti az egyes rétegek közötti kapcsolat erősödését.
Átkristályosodás: Általában a felszíntől a talaj felé haladva a hótakaró hőmérséklete nő. A mélyebben elhelyezkedő, magasabb hőmérsékletű hószemcsék párolgásából származó vízmolekulák a feljebb lévő szemcsék alsó felületére fagynak rá, kialakítva ezzel az üreges, serlegszerű kristályokat. Ezen kristályok között a kohézió rendkívül kicsi és a futóhomok állagára emlékeztető, a lavinák kialakulásárért gyakran felelős úszó havat képezik. (Valamilyen erő hatására az úszóhó feletti rétegek, mint a csapágygolyókon, elcsúszhatnak, megindítva ezzel a lavinát.)
Olvadás: Először a hókristályok élei és sarkai eltűnnek, a szemcséket vékony vízhártya veszi körül. A hó sűrűsége és szilárdsága nő. További olvadással a szemcsék gömb alakúakká válnak, a köztük lévő teret víz tölti ki. Nagymértékű olvadás jelentősen csökkenti a hó stabilitását, mivel az egyes hórétegek határán, vagy a talajon a hólé kenőfelszínt alkot, amelyen a felsőbb rétegek könnyen lecsúszhatnak.
Felületi dér képződése:
Hideg, száraz éjszakákon a lehűlés következtében a hó hőt sugároz ki magából. A megfagyó pára a hó felületén csillogó, laza szerkezetű kristályokat képez, mely a rárakódó további hórétegek alatt veszélyes csúszó réteggé alakul.
Hóprofil vizsgálat:
A hótakaró rétegződés szerinti vizsgálatát hóprofil meghatározásnak nevezzük. Célja a hótakarót alkotó rétegek szilárdságának és a köztük lévő kapcsolat erősségének a vizsgálata, a hótakaró stabilitásának, lavinaveszélyességének meghatározása. A vizsgálatot speciális műszerekkel, valamint nagyítóval és mikroszkóppal végzik a szakemberek, miután a hótakaró teljes keresztmetszetét feltárták, úgy hogy a hófelszíntől a talajig leástak.
Lavinapálya
A hósuvadáskor lezúduló hó útját lavinapályának hívjuk. Három részét különböztetjük meg:
Indulási zóna:
Jellemzően 30- 60° lejtőszögű terület, ahonnan a hó elindul. Ha a lejtőszög nagyobb, mint 60°, nem tud nagy mennyiségű hó felhalmozódni, mert folyamatosan kisebb adagokban lecsúszik. 20°-nál laposabb lejtők már szintén nem lavinaveszélyesek.
Csúszópálya:
Az indulás és a lerakódás területét összekötő öv. A lavina itt éri el a legnagyobb sebességét, a törmeléket és az áldozatot ezen a részen forgatja és hurcolja magával. A kisebb sűrűségű tárgyak a felszín közelében, a nagyobb sűrűségű dolgok a hótömeg mélyén haladnak. Az áldozat és a törmelék lerakása ritkán, de előfordulhat, általában sziklák vagy fák tövében.
Kifutási zóna (a lerakódás öve):
A lavina sebessége csökken, majd végül megáll. A lejtőszög általában nem haladja meg a 15°-ot. A kifutási zóna széles teraszokon, hordalékkúpokon, völgyfenéken, vagy a völgy ellenkező oldalában jön létre. Egyes lavinák sík terepen vagy ellenlejtőn is viszonylag nagy távolságot képesek megtenni.
A lavinák csoportosítása
Az indulási zóna kiterjedése szerint:
Egy pontból kiinduló, laza hósuvadás: A hó egy pontból indul meg, majd lefelé haladva egyre több havat és hordalékot sodor magával, a lavina szélességében és kiterjedésében is növekszik. Legtöbbször havazáskor, vagy közvetlenül utána alakul ki. Az erős felmelegedés is kedvező tényező. Általában spontán indulnak meg, a lavinabalesetek kevesebb, mint 10 % - áért felelősek. Az ember által kiváltott, egy pontból kiinduló hósuvadás általában nem temeti be az embert, de magával ragadhatja, és fának sziklának csaphatja.
Tábla lavina: A lejtőre merőleges vonalban, éles szakadással nagy kiterjedésű hótömeg indul meg. A szakadás általában egy pontban, vagy kisebb felület mentén indul meg, valamilyen erő hatására. A kezdeti repedés hirtelen terjed oldal irányban majd a leszakadó tábla hamar nagy sebességre gyorsul. A balesetek 90 % - ában ez a fajta lavina a felelős, amit ugyanilyen arányban maguk az áldozatok indítanak el.
A csúszási felület szerint:
Alaplavina: A csúszási felület maga a talaj. A hordalékanyagban kövek, növényi részek is lehetnek. A lavina után a hómentes földfelszín marad. Tavaszi nagy hóolvadás jellemző lavinafajtája.
Réteglavina: Különböző hórétegek válnak el egymástól, a csúszási felület a havon van. A hordalékanyag nagyrészt hó.
A hó víztartalma alapján:
Szárazhó lavina: A meginduló hó hőmérséklete az olvadáspont alatt van. Rendkívül nagy sebességgel (akár 200 km/h felett), porszerűen a levegőben úszik, miközben örvénylő (turbulens) mozgást végez. Az ilyen lavina a levegőt maga előtt összepréseli így a hótömeg előtt nagy légnyomás, erős széllökés halad, amely brutális rombolásra képes.
Vizeshó lavina: A hó hőmérséklete a nagy meleg, vagy az eső áztatása miatt olvadáspont fölött van. Viszonylag lassú, sebessége 50 km/h körül van. Pusztító erejüket nem a sebességük, hanem a nagy sűrűségük és nagy tömegük okozza.
A lavina kialakulását elősegítő tényezők
A csoportot kísérő vezető mindenképen, de a kliensek is megítélhetik, hogy a környéken kell-e lavina kialakulásával számolni, ha az alábbiakban leírt időjárási tényezőkkel tisztában vannak:
Szél:
Havazáskor, vagy utána a lazább szerkezetű havat a szél a szél felőli területről elhordja, és a szél alatti oldalon rakja le: hordalékhó. A hegygerinceken átbukó lassuló szél vastag kiálló hópárkányokat épít. A szélben egymásnak ütődő hókristályok apró, éles darabokra esnek szét, ezért a lerakás helyén nem kötődnek az ott lévő hótakaróhoz. A gyengébb kötődés és a nagy tömeg miatt a hópárkányok könnyen leszakadhatnak, és lavinát indíthatnak meg.
Nagy meleg:
A már említett szerkezeti átalakulások és a rétegek közötti kenőfelszín kialakulása miatt.
Kritikus mennyiségű friss hó:
Hogy mi számít veszélyes mennyiségű friss hónak, az időjárási és domborzati viszonyoktól függ. Ha az egyéb tényezők (szél, hőmérséklet, lejtőszög) nagyon kedveznek a lavina kialakulásának, akkor 10-20 cm hó is veszélyt jelenthet. Közepes körülmények között 20-30 cm hóréteg már kritikus. Ha a lavinának egyébként nem megfelelőek a körülmények, akkor 30-50 cm friss hómennyiség okozhat problémát.
A hótakaróban keletkező feszültségek:
A hótakaró nyugalomban is nagyon lassú mozgásban van, a gleccserhez hasonlóan kúszik lefelé a hegyről. A lejtő domború részein húzófeszültség alakul ki, és haránt irányú repedések keletkeznek, míg a homorú területeken a nyomófeszültség hatására tömörödik a hó. A hótakaróban keletkező feszültségek a többi tényezőtől függően egyéb erők hatására erősödhetnek vagy gyengülhetnek.
A terep:
A lavinaképződés egyetlen tényezője, mely nem változik a belátható idő során (amúgy ez is változhat, ha pl.: kivágnak egy erdőt, máris megváltozik a terület lavinaveszélyessége). A 30-60 °-os lejtőkön alakulhatnak ki lavinák. Általában minél meredekebb a lejtőszög, annál veszélyesebb a terület. Azonban nem minden a lejtőszögön múlik, gyakran a terület formája, a gerinctől való távolság jobban meghatározzák a hegyoldal lavinaveszélyességét, mint néhány fok lejtőszögbeli eltérés. A lejtőszög durva becslését a síbotok merőleges egymásra helyezésével tudjuk felbecsülni.
Az egyenesen leszúrt botra merőlegesen fektetjük a másik botot úgy, hogy a keresztbe fektetett bot egyik vége a talajra támaszkodjon. Ahol a keresztbefektetett bot szeli a merőlegesen leszúrt botot, az adja a bothosszúság arányát és következésképp a lejtő hajlásszögének durva becslését.
Fekvés:
Az árnyékos oldalakon sokkal nagyobb a lavinaveszély, mert a napsugárzás hiánya miatt napközben sokkal hidegebb van, és így nem olyan nagy a napi hőmérsékletingadozás, ami tömörítené a havat. Az éjszaka képződött felületi dér napközben is megmarad, ami az újabb rétegek alatt veszélyes felületet alkot.
Az ember:
A lavinabalesetek 90 % -ában maga az ember indítja el a lavinát. A havon tartózkodó ember a súlyával többletterhelést jelent, amely előidézheti a rétegek elválását.
A hótakaró ember általi terhelésének fokozatai:
Kis terhelés: Egy síelő vagy hódeszkás normál ívekkel, esés nélkül.
Közepes terhelés: Egy síelő vagy hódeszkás bukással. Síelők vagy hódeszkások kisebb csoportja (2-4 személy), akik nem tartanak biztonságos követési távolságot.
Nagy terhelés: Síelők vagy hódeszkások nagyobb csoportja (4, vagy több személy), követési távolság tartása nélkül.
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|