Somkuti Nándor
|
'Az ember csak akkor kezdi igazán érezni a mászást, amikor a technikai készségek olyan magas szintjére jut, hogy szinte észre sem veszi a megerőltetést.'
(Jon Krakauer)
A technika jelentősége
Hiába vagy kisportolt testalkatu, tele elszántsággal, a megfelelő technikai felkészülség hiányában nem leszel képes mászni - tökéletesen mászni a sziklán. Jó lehet a fizikai erődre is szükséged lesz, de csak akkor tudod igazán érvényesíteni,ha meg van hozzá a technikai tudásod is. Mivel az összes tudásanyag legjelentősebb részét a technikai tudás képezi, ezért egyáltalán nem elhanyagolható annak ismerete és ezáltal válik a technikai edzés a legfontosabb felkészülési fázissá.
Sok kezdő esik abba a hibába, hogy inkább az erő gyorsan mérhető növelésére, a kondícionáló edzésre helyezi a fő hangsúlyt, háttérbe szorítva ezzel a technikai felkészülés fontosságát. Igy gyorsan kialakul egy aránytalanság az erőbeli és technikai képességek között.
Összefoglalva tehát a mászótechnika hatékony fejlesztésének célja a mozgásunk gazdaságos, energiatakarékos módon történő kivitelezése.
A nagy erővel, kevés technikai ismerettel rendelkező kezdő mászók, erejüknél fogva rossz mozgássorozatokat gyakorolnak be, ami később rossz beidegződéshez vezet és a további fejlődésük során teljesítményükre csökkentő hatással lesz.
Minél inkább közelít egy mászás a teljesítő képesség határához, annál inkább válik a mozgás tökéletes kivitelezése fontossá.
Az elhanyagolt mászótechnika következménye, hogy a kondícionáló edzések során megszerzett fizikai erőt a mászó nem tudja hatékonyan alkalmazni. Különösen kezdő szakaszban az edzés 60-70%-át a technika fejlesztésére kell fordítani.
A teljes felkészülést három szakaszra lehet felosztani:
 kezdő,
 haladó,
 mester.
A kezdő:
Tisztában van az alaptechnikákkal, képes bizonyos szikla struktúrákat felismerni és kihasználni. A mozgásokat a túlzott és rossz erőfelhasználás jellemzi a rossz tempó és pontatlanság miatt. Ebben a szakaszban állandó korrekcióra van szükség. Gyakorlottabb mászó jelenléte és tanácsai segíthet a mozgáshibák kiküszöbölésében és a gazdaságos, erőtakarékos mászás kialakításában. A mászást felső biztosítással végezheti.
A haladó:
Ebben a szakaszban már az alaptechnikák tökéletesítése, finomítása a cél. Óvakodjunk a nehézségek túl gyors növelésétől és a túlterheléstől. A már jól ismert, begyakorolt uton elölmászással is próbálkozik, egyes utakat már mesteri szinten mászik, de egy újabb hasonló nehézségü út már problémákat okozhat.
A mester:
Ismeretlen utakat is biztonsággal elölmászik. Bírtokában van a koordinatív képességeknek, ügyességnek, melyek megteremtik a fizikai és pszichikai teljesítő képességek hatékony összhangját.
Alaptechnikák
Az alaptechnikák elsajátításához szükséges bizonyos fogalmak tisztázása.
A test súlypontja: Álló helyzetben a köldök magasságában a test belsejében helyezkedik el. Meghatározza a mászó mozgásának kontrollált kivitelezését. A mászás mindenkori technikája a különböző testtartáson és mozgásformákon keresztül függ a pillanatnyi egyensúlyi helyzettől. A technikai edzés célja, hogy különböző testhelyzetben is képes légy az egyensúlyi helyzetedet optimalizálni, s az egyensúly létrehozásához és fenntartásához szükséges ismereteidet gyorsan, begyakorolt módon alkalmazni az erőtakarékos mászás érdekében.
A testhelyzettől függően változó súlypont határozza meg a test stabilitását. Ezek alapján a következő egyensúlyi helyzeteket különböztetjük meg:
|
Stabil egyensúlyi helyzet:
A súlypont közvetlenül az állófelület felett van.
Ilyen esetben a kezeknek minimális erőkifejtésre van szükség, csak a támaszkodást és az egyensúlyi helyzet megtartását kell ellátnia.
|
|
|
Labilis egyensúlyi helyzet:
Amikor a súlypont az állófelület szélére esik. Ilyen esetben akár egy kis további eltérés is erő kifejtésére kényszeríti a mászót a kiinduló testhelyzet stabilizálása érdekében. Nagy gondot kell tehát fordítani a súlypont áthelyezésére.
A biztos egyensúlyi helyzet érdekében a testnek a lehető legközelebb kell kerülnie a falhoz az erőkifejtés minimalizálása érdekében.
|
 |
Fogások és állások:
A sziklafal erodáltságánál, változatos formájánál fogva nem igazán hasonlít egy szabályosan kialakított lépcsőházra, ahol probléma mentesen lehet haladni. A sziklafal bonyolult struktúrája, változatos felszini formakincse megköveteli a mászótól, hogy felismerje és kihasználja a továbbhaladáshoz az adott helyzetben a kínálkozó fogás- és álláslehetőségeket.
Fogások:
Leggyakoribb megjelenési formája a vízszintes szegély, melynek nagysága határozza meg a szükséges fogástechnikát.
Széles szegély: Az ujjak legnagyobb felületükkel, vízszintesen érintkeznek a fogással.
Keskeny párkány: Csak az utólsó ujjpercek fekszenek fel a sziklára.
Kicsi él: Az utólsó ujjpercek hegyes szögben, a körömmel érintkeznek a sziklával. Ehhez a fogástechnikához fokozatos hozzászoktatás szükséges a fellépő nyomás okozta fájdalom elviselése miatt. Az ujjhegyek idegvégződésekben gazdagok, így fokozottan érzékenyek a nyomásra.
Pontfogás: A keskeny párkány szélessége már olyan kicsi, hogy csak egy vagy két ujjhegy számára van csak felfekvési felület. A többi ujjal pótlólagos nyomást fejthetünk ki, ráfeszítve a pontfogáson nyugvó ujjhegyekre. Az ujjhegy ilyenkor már extrém nagy nyomásnak van kitéve, amitől már nem képes érzékelni a fogás hatékonyságát, csak a tapasztalat és az optikai becslés segíthet ennek megitélésében.
|
A fogásokat lehetőleg úgy terheljük, hogy az alsó kar szorosan a sziklához simuljon.
|
A fogás terhelésének irányát mindig az alsó kar és a könyök iránya határozza meg. Az optimális terhelési irány mindig lefelé mutasson, amennyiben vízszintes a szegély. Természetesen lejtős, ferde irányultságu párkényok esetén ettől eltérő is lehet.
Speciális fogások:
Szorítófogás: A sziklafalból előugró függőleges irányú kitüremkedés, melyet egyik oldalán az ujjakkal, másik oldalán a hüvelykujjal vagy annak tövén lévő hüvelykpárnával szorítunk össze.
Sziklalyukak: Főleg mészköben és homokköveken találhatók kisebb nagyobb lyukszerü bemélyedések, melyeket legtöbbször csak egy ujjunkkal lehet terhelni. A nagy terhelés miatt az izületek és az izületi tokok nagy igénybevételnek vannak kitéve. Szélsőséges helyzetekben az is előfordulhat, hogy az egész test súlyát egyetlen ujj tartja.
A sziklaalakzatok terhelési irányát tekintve megkülönböztetünk oldal-, támasztó-, húzó-, és alsó fogásokat.
Állások:
Gyakorlatilag ugyanazon sziklaalakzatokról van itt is szó mint a fogásoknál, hisz ami fogásként funkcionál az néhány lépés mulva állásként is hasznosítható lesz, csupán tökéletes állástechnikára van szükség, hogy ezeket ki is tudjuk használni. A lábak hatékony használatát a cipő befolyásolja. A talp tapadása, merevsége, a cipő formája határozza meg az alkalmazható lábtechnikát.
Lehetőleg mindig lábbal másszunk és ne kézzel, hisz a láb terhelhetősége messze felülmúlja az ujjakat. Tudnod kell mekkora az a maximális meredekség, amin még megcsúszás nélkül meg lehet allni a cipővel. Még egy gyufafejnyi kitüremkedés is szolgálhat álláskén adott helyzetben, feltéve, hogy jól választottad meg a terhelés nagyságát és irányát. A legkisebb állások optimális kihasználása érdekében célszerü a lábujjpárnáknál lévő belső peremre lépni, de ez nem mindig lehetséges. Sokszor szükséges az ujjhegyeken állni, ami elsősorban a lábujjak és a vádli izomzatát terheli. Ha ujjhegyen kell állni, akkor a nagyobb nyomás érdekében célszerü a sarkat megemelni. A lábak használata elsősorban emelő és támasztó funkciókra korlátozódnak, de extrém szituációkban nyomó, húzó funkciókat is elláthatnak.
Mászótechnikák
A reibungtechika: Tapadásos mászásnak is hívjuk, sima fogás és állás nélküli sziklatáblákon lehet alkalmazni, ahol a meredekség még nem éri el azt a kritikus határt, hogy lecsússzunk a szikláról.
|
Lehetőleg minél nagyobb talpfelülettel álljunk a sziklán, ezzel
növelve a súrlódási felületet.
A lábakkal kissé terpeszben kell állni, hogy ezzel is növeljük állófelületünk stabilitását.
A test súlypontja az állófelület felett legyen a stabil egyensúlyi helyzet érdekében.
A kéz és kar csupán egyensúlyozó szerepet töltsön be.
Vigyázzunk arra, hogy stabilitásunkat folyamatosan őrizzük meg, vagyis folyamatosan tartsuk a test súlypontját az állófelület fölött.
Nyugodtan, megingás nélkül haladjunk.
|
Kerüljük a túl magas fellépéseket, mert ezzel az állófelület helyét kimozdíthatjuk a súlypontunk alól. Mivel a sziklán kevés a biztosító hely, ezért ez a fajta mászás nehezen biztosítható, idegtépő tánc a kicsúszás határán. Kivitelezéséhez testi és szellemi egyensúlyra (belső nyugalomra) van szükség.
Az emelőtechnika: A legelterjedtebb mászótechnika. Az alapelvek itt is ugyanazok mint a reibungtechnikánál, vagyis mindig lehetőleg lábbal másszunk, a karokkal csak az egyensúlyi helyzet megtartásában segítünk. A test súlypontja itt is az állófelület felett kell hogy legyen.
|
Függőleges és áthajló falakon a karok tartják a súlypontot ezért lehetőleg próbáljunk olyan testhelyzetet felvenni, hogy a csípő a falhoz legközelebb essen, lehetőleg az állófelület fölé. Igy a testsúly alapvetően a lábon nyugszik, ezáltal biztosítható a megfelelő stabilitás.
Minél közelebb van a test súlypontja az állófelülethez, annál hatékonyabb a mászás.
|
Az emelőtechnika begyakorlását a legjobban úgy tudod elvégezni, ha egyik kezedet hátrateszed és csak egy kézzel mászva próbálsz meg előre haladni, természetesen felső kötélbiztosítással és nem túl meredek terepen. Ilyen esetben rá vagy kényszerítve, hogy lábbal mássz. Minden lépés után stabilizálnod kell a helyzeted ahhoz, hogy az egyik kéz hiányát megfelelően kompenzáld. Sok gyakorlással rájössz magadtól is, hogy a kéznek nincs is olyan nagy kitüntetett szerepe a testsúlyod fizikai megtartásban, mint ahogy azt egy kezdő laikus gondolná. A kéz szerepe csak az egyensúly megtartására irányul. Ha ezt az elvet begyaíkorlod, akkor nem fog gondot okozi a magasabb nehézségi fokozatba tartozó utak kimászása sem.
A terpesztechnika: Általában széles kémények és bevágások kimászására alkalmas, rendkívül energiatakarékos előrejutási módszer, mivel a test súlya a szétterpesztett lábakon nyugszik.
|
Három végtaggal mindig nyomást gyakorolunk az átellenes sziklafalakra, míg a negyedik végtagot feljebb emeljük. Ha a lábat már nem tudod tovább emelni akkor az izomzat már nem képes nyomást gyakorolni a szemközti falra, ilyenkor a lábakra jutó nyomóerőt a karok megfeszítésével tudjuk kompenzálni.
A kezek a hüvelykpárnákon támaszkodnak a sziklafalra és a lábakhoz hasonlóan ellennyomást gyakorolnak a szemközti oldalakra. Előrehaladáskor az egyik végtag elválik a sziklától, feljebb helyezzük és ismét ráterhelünk.
Ennek a technikának a határát az aktív mozgékonyság határozza meg, vagyis hogy mennyire vagy képes szétterpeszteni a lábaidat.
|
Kivitelezése a következő tartási módozatokkal végezhető:
 Párhuzamos ellennyomás: kar-kar vagy láb-láb között.
 Diagonális ellennyomás: a kar-láb között.
|
Ellennyomásos technika: Elsősorban a függőleges irányú sziklaalakzatok (repedések, élek) lekűzdésére alkalmas technika.
|
A karok húzásával és a lábak nyomásával ellentétes irányú erőkl épnek fel és igy a nehézségi erő hatása a karokra és a lábakra tevődik át.
Ennek a sajátos technikának a kivitelezése nagy erőt igényel, amit a karok nyújtott állapotban tartásával csökkenthetsz.
Az egyensúly megtartása érdekében a testet ívben állandóan meg kell feszítened. Előre haladáskor a karokat mindig egymás után helyezd és ne keresztezd.
|
Nem árt ha ismered a kőzet reibung tulajdonságait, hisz így optimális, azaz minimális szinten tudod tartani az erőkifejtést.
A kellő rutin megszerzése után lendületes, folyamatos mozgással nagyon gazdaságosan tudsz majd ilyen módon előre haladni.
|
A repedéstechnika:
A repedések leginkább a homokkőveket és a gránitot jellemzik. Itt alakultak ki igazán hosszú egyenletes repedések. Mészkövön is előfordul, de nem olyan egyértelmüen tisztán, inkább kombinálva jelentkezik más technikákkal. Sok mászó kifejezetten a repedésekre speciaílizálódott. Megfelelően begyakorlott technikával hatékonyan, energiatakarékosan lehet az ilyen jellegü sziklaalakzatokat mászni.
A repedéseket elsősorban szélességük alapján lehet csoportosítani, attúl függően hogy melyik testrészed fér a repedésbe. Megkülönböztetünk ujj-, kéz-, ököl, és testrepedést. Általánosságban minden repedés sajátos beékelési technikát követel. Beékeléskor lehetőleg minél nagyobb testfelülettel kell a repedés szemközti falaival érintkezni, és a beékelt testrész ékszerűen befeszíteni a repedés két oldalfala közé. Keskenyebb repedések esetén ahol csak a kéz fér a repedésbe a lábakkal a falon kell lépéseket keresni, míg szélesebb repedéseknél a láb beékelését is fel tudod használni a továbbhaladásra.
Nagyon kell vigyáznod viszont mászás közben arra, nehogy a terhelés alatt lévő beékelt testrész helyzete megváltozzon. Ez gyakran sérülésekhez, a bőrfelület lehorzsolásához vezet.
Ujjrepedés:
Testtel szembefordulva a repedéssel, a lábakkal a repedés két oldalán a falon keresünk állásokat vagy a repedés keskeny nyílására lépünk a cipő orrával.
|
A kezek helyes használata:
1. Üres repedés.
2. A repedésbe fejed felett minél magasabban tedd be az ujjakat úgy hogy a hüvelykujj lefelé mutasson mind a bal mind a jobbkéz esetén.
3. Amikor már érzed a repedés falának nyomását az ujjaidon, megkezdődik a terhelési szakasz. A csukló lefelé fordításával a kézfej az óramutató járásával egyezően (jobbkéz) elfordul és beékelődik a repedésbe.
Természetesen a balkéz esetén az ékhatást az óramutató járásával ellentétesen kell beékelni.
|
Keskeny kézrepedés:
Ez az egyik legkellementlenebb és legnehezebben mászható repedés forma. Valamivel szélesebb mint az ujjrepedés, de még nem elég széles ahhoz, hogy a kezünk is beférjen. Az ujjakat behelyezve a repedés már nem elég szük, hogy a megfelelő beékelést elvégezzük. Ilyenkor az előző példához hasonlóan kell eljárni, azzal a különbséggel, hogy a lefelé néző hüvelykujjunkat is a repedésbe dugjuk a lehető legmélyebbre. Lefelé irányuló terheléskor a súly nagyrésze a mutató ujjunkra esik, a többi ujj csak stabilizáló szerepet tölt be. Ennél a technikánál kicsi az a testfelület ami a repedés falaival érinkezik, hisz az ujjak többsége már a behelyezéskor is lazán elfértek a repedésben. Óvatosan nagy tapasztalattal kell ezt a technikát végezni, terheléskor a kéz elmozdulása könnyen sérüléshez vezethet.
Kézrepedés:
A legkönnyebben tanulható, technikailag a legkönnyebben kivitelezhető mászási forma, ha az egész kézfej befér a repedésbe. A lábfejeket is beékeljük a repedésbe, így a kézrepedés egyszerü emelőtechnikává válik.
|
A kezek helyes használata:
1. Felfelé néző hüvelykujjal bevezetjük a kézfejet a repedésbe.
2. Az ujjakat és a kézfejet kissé meghajlítva befeszítjük a repedébe oly módon, hogy az egyik oldalon az ujjak a másik oldalon a kézfej feszüljön neki a repedés két oldalának, helyet adva a hüvelykujjunknak.
3. A beékelés rögzítése érdekében tegyük a hüvelykujjunkat is a repedésbe, kissé lefelé hajlítva.
|
Ezzel megvastagszik a hüvelykpárna és még szilárdabb lesz ez ékelés. Hatékony és stabil ékelést tudunk elérni azzal is, ha váltakozva, egyik kezünkön felfelé, másikon lefelé néző hüvelykujjal helyezzük a repedébe a kezünket. Igy a csuklók forgatónyomatéka miatt nő az ékhatás.
Széles kézrepedés:
Átmenetet képez az ökölrepedés és a kézrepedés között. Technikailag több problémát jelent. Nagyobb gyakorlat és odafigyelés kell a kivitelezéshez. Itt ugyanis kevesebb felülettel érintkezik a kézfej a repedéssel, csökken az ékhatás, nő az erőkifejtés. Ezt a problémát csak tökéletes emelőtechnikával lehet ellensúlyozni.
Ökölrepedés:
|
Hasonlóan a kézrepedésekhez a lábfejjel itt is éket képezünk a repedésben, amire biztonságosan rá tudunk állni, igy a kéznek nem teherviselő, hanem csak egyensúly megtartó szerepe van.
Tenyerünket nyitva behelyezzük a repedésbe és a repedésen belül ökölbe szorítjuk. Ezáltal a megvastagodott kipárnásodó kézfej két oldala blokkolásával kialakul az ékhatás.
Keskenyebb repedésben hüvelykujjunk az ökölben van, ha szélesebb a repedés akor az ököl oldalánál feszítjük meg. Szélesebb ökölrepedésnél az ékhatás csökken.
|
Testrepedés:
|
Ennél a technikánál a repedés már olyan széles, hogy a test fele (az egyik váll, kar, és láb) a repedésben van. Ha a repedés elég széles akkor az ékhatást egyik karunkkal és lábunkkal egyaránt kialakíthatjuk a következő módon: Karral a könyök és a tenyér ellentétes oldalra feszítésével, míg a láb esetében pedig a lábfej és a térd ellentétes oldalra történő feszítésével. A kint lévő lábbal vagy a repedés szélén vagy a falon található lépésekre lépve tudjuk a repedésen kívüli testrészt stabilizálni. A külső kézzel pedig fogásokat keresünk ugyancsak a repedésen kívüli falszakaszon. Felfelé haladáskor hol a láb, hol a kar váltakozó beékelésével tudunk tovább haladni. Ennél a technikánál az előrehaladás igen megeröltető lehet, amit megfelelően begyakorolt mozdulatsorokkal és kondícióval ellensúlyozni lehet.
|
A támasztótechnika (kéménytechnika):
Ezt a technikát már olyan széles repedéseknél lehet alkalmazni, ahol az egész test a repedésben van. Az ilyen nagy méretű repedéseket kéményeknek is nevezzük. A nehézségi erő ellenében testünket a két szomszádos repedésfalnak támasszuk. Az alkalmazott technika függ a kémény szélességétől.
|
Szük kéményben:
Az egyik oldalon a térd és kézfej, a másik oldalon pedig a lábfej, fenék és hát nekifeszítésével érjük el a hatékony ellennyomást. Felfelé haladáskor felváltva feszítjük hol a térdet - lábat, hol a kezet - csípőt. A kitámasztást váltakozva végezzük a felső és alsó test között oly módon, hogy az éppen lazított testrészek legyenek mozgásban, eközben a kitámasztott testrészek végzik az ellennyomást az ékhatás kialakítása érdekében.
|
|
Széles kéményben:
Pihenő helyzetben az egyik oldalon a lábfejeket feszítjük szembe a háttal és a fenékkel. A kezeket és a lábakat váltakozva feszítjük neki a kémény két falának az előrehaladáshoz. Abban az esetben ha a kémény még ennél is szélesebb akkor a már említett terpesztechnikát lehet alkalmazni.
|
Természetesern az eddig felsorolt technikákon kívül vannak speciális technikák is, de ezek már az extrém nehéz utak (UIAA: VIII, IX, X) megmászásához nyújtanak segítséget. Ezekre egy klasszikus sziklamászó úton nem lesz szükséged, főleg nem az általam meghirdetett, szervezett túrák során.
A súlypont áthelyezése
Már az előzőekben is említettem a súlypont jelentőségét. A stabil egyensúlyi helyzet megteremtése érdekében súlypontod lehetőleg mindig az álló felület felett legyen. Természetesen mászás közben a test állandó mozgásban van, ilyenkor a súlypont is állandóan változik, ami befolyásolja a pillanatnyi egyensúlyi helyzeted. Bizonyos testhelyzetek a mászás során lehet hogy kedvezőtlenül befolyásolják a súlypont pillanatnyi helyzetét. Ilyenkor szükséges a súlypont helyzetének tudatos megváltoztatása. A továbbiakban ezzel kapcsolatban szeretnék további hasznos tanácsokat nyújtani.
Statikus helyzettanulmányok:
Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, foglalkozzunk egy kicsit magával a súlyponttal. Normál álló helyzetben (egyenes testtartást feltételezve) a súlypont hozzávetőlegesen köldök magasságában a test közepében helyezkedik el. Ha már egy kicsit is megdöntöd a felső tested, akkor a súlypontod már nem a tested középvonalában fog elhelyezkedni, hanem eltolódik a dőlés irányába. (1. ábra) Ha jobbra dőlve a jobb karodat és lábadat is oldalra kinyújtod akkor a súlypontod már jelentősen elmozdul eredeti helyzetéből. Ilyenkor a biztos egyensúlyi helyzetből bizonytalan, labilis egyensúlyi helyzetbe kerülsz. (2. ábra) Ez a testtartás tehát mászáskor nem jó, annak ellenére is, hogy nagyon gyakran kell a távolabbi fogások és lépések miatt oldal irányban kinyújtanod valamelyik végtagod. Ilyenkor ha nem tudod a súlypontodat tudatosan áthelyezni, könnyen kibillenhet tested a biztos egyensúlyi helyzetből.
1. ábra: jó 2. ábra: rossz
A súlypont áthelyezése előtt midig tudnod kell, hogy adott helyzetben éppen hol van a súlypontod.
 A test súlya a lábra tevődik, ha a lábad közvetlenül a súlypont felett van. Ez a jó testhelyzet.
 A test súlya a kezekre tevődik, ha a súlypont nem közvetlenül a lábak felett van. Ez a helyzet hosszú távon kifárasztja a karokat.
|
Törekedj arra, hogy a súlypont nemcsak az állófelület felett legyen de minél közelebb helyezkedjen el a sziklafalhoz is. Ennek érdekében speciális testhelyzetet célszerü felvenni.
Ez az ugynevezett "béka" pozíció. A lábfejek belső élével lépj a lépésekre, a térdeket kifelé fordítva. A csípő izület szétfeszítése hajlékonyságot igényel. Alkarok legyenek feltámasztva a sziklafalon.
|
Bizonyos helyzetekben szükséges a láb és kéztartás csere annak érdekében, hogy egyensúlyi helyzeted stabilizáld. Nézzünk ezekre is példákat.
|
Lábtartás csere:
Ha megfigyeled az 'A' helyzetben lévő mászó helyzetét, te is belátod, hogy nem tünik rózsásnak. Súlypontja jelentősen balra van a jobb láb alátámasztási felületétől, egyensúlyi helyzete labilis, sokat kell karból tartania.
Láb tartás cserével ('B' pozíció) most már a bal lábával áll ugyanazon a lépésen, így súlypontja közelebb van az alátámasztási ponthoz. Bal keze balra kint és jobb lába jobbra kint mérlegszerűen kienyenlítik egymást.
|
|
Kéztartás csere:
Az előző példához hasonlóan emberünk megint szorult helyzetben van ('A' pozíció).
Az állást ugyanazzal a lábbal terheli, csak a karját cserélte meg a fogáson ('B' pozíció). A súlypont helyzete ezáltal rendeződött. Jobb karja jobbra kint, bal lába balra kint mérlegszerűen egyensúlyi helyzetet teremt.
|
Dinamikus helyzettanulmányok:
Képzelj el egy olyan tipikus helyzetet, amikor egy lépéssel feljebb kell lépj a falon. A példa elég egyszerü, nagyon gyakran előforduló helyzetet szemléltet.
|
A cél az 'A' helyzetből eljutni a 'B' helyzetbe.
A példa kedvéért a barna téglalapok szilárd, stabil lépéseket szemléltetnek, a kerek kék foltok pedig bizonytalan csúszós fogásokat, melyekre nem lehet teljes erőből ránehezedni, mert nem lehet őket erősen megfogni. Igy a test súlyának nagy részét a szilár, biztos lépésekre kell irányítani.
Menet közben oly módon kell a súlypontod áthelyezni, hogy az lehetőleg mindig a szilárd, stabil menedéket nyújtó lépések fölött, vagy ahhoz minél közelebb legyen.
|
Nézzük meg előszőr a rossz példát és tanuljunk belőle:
1. Kiinduló helyzet, megfogjuk jubbkézzel a felettünk lévő fogást, balkéz oldalt lent marad.
2. Az első lépés a jobb lábbal jó. A jobb kézzel stabilizáljuk a felső testet, súlypontunk a két láb felett nagyjából középen helyezkedik el.
3. A mászó ebben a fázisban ránehezedett jobb lábára és karból és a jobb lába segítségével felemelte magát. Súlypontja jelentősen eltolódott balra a biztos alátámasztási felülettől. A mászó egyensúlyi helyzete labilissá vált. Jobb kézból kell tehát a testtömeg jelentős részét megtartani. De mivel a fogás már előbb említettem csúszós és nem igazán biztos az egyensúlyi helyze, bekövetkezik a kiesés.
4. Mászónk bal kezével megragadhatta volna a felső fogást is, de nem volt hozzá stabil egyensúlyi helyzetben és mivel csúszós volt a fogás, kiesett.
Most nézzük meg a követendő példát:
1. és 2. pont teljesen megegyezik az előző példával.
3. Emberünk itt is ránehezedik jobb lábára és feltólja magát, azzal a különbséggel, hogy közben bal kezét a háta mögött közelebb tartja az alátámasztási ponthoz, lábát zászlószerűen belendíti maga alá. Ezzel a mozdulatta megőrizte súlypontját az alátámasztási pont esetnünkben a jobb láb) felett, még ebben a kényes heylzetben is megőrizve egyensúlyi helyzetét.
4. Jobb lábával az emelőtechnikát alkalmazva felegyenesedik, és eléri a következő fogást.
Nézzünk egy másik példát:
|
Emberünk 'A' pozícióban stabil egyensúlyi helyzetben van. Jobb karja és bal lába mérlegszerűen kiegyenlítik egymást. Jobb karjával el szeretné érni a tőle jobbra fent lévő fogást. Ha csak egyszerűen jobb kezével kinyúlna, felborítaná a mérleg egyensúlyát, hisz súlypontja jobbra eltávolodna a szilárd támaszt jelentő alátámasztási ponttól (jobb láb). A kibillenés elkerülése érdekében bal lábát balra kilendíti és így a jobbra kilendült kar egyensúlyben lesz a balra kiledített lábával.
('B' pozíció).
|
Így a súlypont helyzete nem változik, emberünk egyensúlyí helyzete ebben a szituációban is stabil maradt.
Összefoglalva:
Az éppen nem használt láb vagy kar eltérő pozícióba lendítésével változtathatod a súlypont pillanantnyi helyzetét. Ezeket a mozdulatokat csak gyakorlással lehet rutinszerüen végezni, és idővel majd elvezet egy magabiztos, ösztönösen a stabil egyensúlyi helyzet felé törekvő mászóstílus kifejlesztéséhez.
Minden jog fenntartva. Tel: 06-30-9327850, E-mail: somkutinandor@t-online.hu
|
Felszerelés
 Tervezési időszak
 Indulás előtt
 Menet közben
 Időjőrási tényezők
 A hegy maga
 Edzési alapelvek
 Edzés jelentősége
 Technikai edzés
 Taktikai edzés
 Mentális edzés
 Mozgékonysági edzés
 Kondicionális edzés
 Az edzés gyakorlata
 Edzés tervezése
 A technika jelentősége
 Alaptechnikák
 Mászótechnikák
 Súlypont áthelyezés
 A taktika
jelentősége
 A tervezés és
a kivitelezés
 A felkészülési
szakasz
 A megvalósítás
 Pihenőpontok
 Taktikai
terhelés váltás
pihenés alatt
 A pihenőpontok
stratégiai
állomások
 Pihenőpont mint
a visszavonulás
biztosítása
 A psziché
 A félelem
 A fájdalomtűrés
 A becsvágy
 Az akarat
 A biztosító eszközök
 Köztesek
 Néhány szó a fúrt szegekről
 A biztosítási lánc taktikája
 Az esés
 Bekötözködés
 Haladás
gleccseren
 Mentés
hasadékból
 Standolás
 Haladás
meredek jégen
firnen
 UIAA skála
 IFAS skála
 Kurt-Schall skála
 YDS skála
 UK skála
 Francia skála
 Egyéb skálák
 Összehasonlítás
 Fokozatok
 Jelzésrendszer
 Fokozatok
 Egyéb tudnivalók
 A lavina n agysága
 Lavinajelentés
 Ellenőrzés a terepen
 A mozgás szabályai
 A túlélés fázisai
 Keresés, mentés
 Hóismeret
 Lavinaismeret
Somkuti Nándor
|